Az elmúlt egy hét új versei
Rég várom, hogy rám nézz.
De nem teszed, s miértjét
nem érthetem.
Te vagy csak, ki érti ezt,
amit a világon senki sem.
A mai nap... talán
Legdrágább perce volt, mikor
Téged szólító ajkak
Szóltak, zengtek éneket,
Keresték kegyedet,
S rögtön mosolyt csaltak
Orcám belső térfelére.
Menyasszonyomnak
Szeretlek, mert én vagyok.
Szeretlek, mert te te vagy.
Szeretlek, mert lehetek
én neked.
Részlet
A vasútállomáson egy pár
egymásnak szerelmet vall,
Reggel civakodnak majd
az este elhangzottak miatt.
Hintaágyban ülve,
A bajt kerülve,
Egymagamban gondolkodom
A velem történt dolgokon.
Jertek, Barátok, üljünk le, kupánkba töltöm az élet testes borát!
Koccintsunk no, kortyonként ízleljük a boldogság keserédes zamatát!
Úszik az árral, vagy azzal szemben,
hangosan szólni nem mer, csak csendben
hunyászkodik, és húzza az igát,
csak magában mormolja az imát,
és igazát csak otthon szórja ki
a földre, mert már otthon sincs senki,
kit ne taposnának sárba...
Ezüstszürke felhő
Kidugja a nyelvét,
Kék villám nyaldossa
A föld puha testét.
Ezernyi álom festményként veszett a ködbe.
S a démonok tébolyultan
Nevetve
Ugráltak körbe-körbe.
Áldott legyen az Ég,
Áldott legyen a Föld,
Áldott legyen minden Teremtmény,
Áldott legyen e kis Tünemény,
Ki vár rám a messzeségben,
Ki boldog az életében,
Ki ott van örökre a szívemben.
"Kicsi versek kicsiknek"
Cirmos cica cimborája
Cincogi, a kisegér,
cini-cini kisegér.
Felkelt rég a Nap,
szép a virradat,
rég volt hajnali
kakasszó!
Nem tudok nézni a Napba,
itt ülök szalmakalapba`.
Valami, valami van abban,
itt ülök szalma, kalapban!
Anyám kenyeret úgy eszik,
mint aki közben vétkezik,
szemét behunyva ráharap,
pereg a morzsa, s pár darab