Az elmúlt egy hét új versei
Elveszek, ha férfi vagy helyettem,
Ha felborul minden, és én vagyok helyedben,
Aki védelemre szorul,
Mert te vagy az erősebb,
És eleged van belőlem...
Kövér könnycsepp hagyja el szemem,
Régen volt, hogy vidáman nevetett,
Lassan, bánatosan folyik le arcomon,
Nedves, fényes barázdát hagyva maga után,
Szívemben örökre ottmarad nyoma.
Félek tőled, te ismeretlen rém,
Életem már sosem lesz enyém.
A lappföldi Mikulásnak nagy a feladata,
minden gyerkőcnek csomagot kell adnia.
A BMW hangja zene füleimnek
Gyorsítom a motort ha megelőznek
Mercisek fussatok amíg tudtok
Mert szétszednek titeket a pitbullok
A BMW maffia leigáz titeket
Mi nem szedünk semmiféle szereket...
Rajzod legyen a hangod,
és szövegmeződ a te leveled,
hogy bármerre is járj majd,
szót értsenek veled.
Nincsen semmi, ami ne lenne minden,
A valóság onnan csak álomkép innen.
Arany színnel tündöklik a hajnal,
Fákat, hegyeket von be arannyal.
S lefolyik a fák ősz-levelein
És a hegyormok meredélyein.
"De csak szellő lebben s elfújja a reményt."
Szívem érted dobog oltalmazó kegyért,
gondolatim hozzád szállnak felhők szárnyán,
hasztalan... itt maradtam egyedül, árván.
Ez is eljött, mit nem gondoltam volna,
A szavakat szépen gépeltem le sorra.
Az ötletek csak jöttek, mint a csorda,
S tizedik versem írom én most zsongva.
a hitem bontott konzerv,
hideg osztriga, havi egy
orgonakoncert, áldás, doszt rizsa.
elharapott miatyánkra viaszillat
kence, vetemedő deszkapadon
sunnyogások és szipogók csendje
s néhány moll akkord. talán
ha leoltanák a nagy csillárt...
...búskomor, kedvetlen, rejtőzik, úgy borong,
csak szikrára futja - ereje oly gyenge...
Büszkén tekint szét a gólya.
Bolygónk számtalan lakója...
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Jó Uram! Ne engedj ma éjjel meghalnom!
Még az első hóban megmosnám az arcom.
Most, ha friss forrásból ihatnék egy kortyot,
reszkető lelkemből kimosnám a foltot.
Idős ember ballag, nem számolja lépteit.
Életórája körbe-körbejár,
A végtelenre vár.