Az elmúlt egy hét új versei
Hová tűnnek el az árnyak,
ha nem fújja el őket a szél soha?
Magamról
Lehet, sokan rossz embernek néztek,
A jó emlékeim mind a tűzben elégtek...
Senki nem tudja, mi zajlik körülöttem,
Hogy hányszor, de hányszor összetörtem.
Nézem a város forgatagát,
Jön egy ember, ahogyan lóg rajta a nagykabát.
A fa ágai búskomoran hajolnak le,
Az élet közepén, mégis az élettől elrejtve.
Gyere, Anya, játsszunk még,
Hisz még nem vagyok fáradt.
Miért megyünk haza, ha
Még oly sok gyerek játszhat?
Egyetlen hét előtte, de engedtessék meg nekem,
a következő versem témája most mi más is lehetne.
Igenekről írok, sorsunk határozó szavakról,
arról a megható, szép szombati napról.
Madár, dalolj, hisz dalolás a sorsod,
dalod növeszti lelked szárnyait!
Gyilok-világ felett is úr az élet,
szállj akkor is, ha töviseit féled,
s megnyitja majd előtted ágait.
Ma reggel volt, és vele születés,
párát fütyült a vén kotyogó,
s visszhangzott rá ez illatra
ablak túljáról egy hajnali rigó.
Hortobágyi pusztán sötét az éjszaka,
csak a csillag fénye vezet engem haza.
Leszállt a csendes éj, alszik már a puszta,
madarak énekét a csend bitorolja.
Hajnali mámor - kísérleti versfoszlányok
Torkom száraz és hideg szél árját nyeli.
Ezüst hegyek higanyfolyói tükröződnek
szemeimben. Nyelvem, mint fullánk, tapad
szájpadlásomra, majd akár egy kés
fogaim húságyát kínozza.
Mindig tiszta látomás kísér minden álmon át,
e találkozás rég túlnőtt azon, hogy puszta fellángolás
lehetett voln`, mégis úgy viseled titkaid fátyolát,
mintha kétségbe vonnád a lélekvándorlást.
A takarító ma is jön. Savanyú,
Közömbös, szürke arccal ránk vigyorog.
Szemedben a szemem tükörpillantás.
A lenyugvó Hold lassú táncot jár
Várakozó lendület, kéz a kézben
Beleveszek a Nap égébe.
Hogyan mondhatnám "Ég veled!"?
Régi emlék, sokat már befedett
Évek homálya, de vannak képek,
Mikre élesebb kontrasztot festett
Szeretetpennájával az élet.
Szomorú könnycsepp folyik arcomon,
Elmosódott sorok összegyűrt lapokon.
Ki nem mondott érzések,
Válasz nélkül maradt kérdések.
Álmok, amikben kezedet fogom,
Egy szív, ami érted dobog!
Piri, Feri, Zoli, Sári,
Száll a kötél, lári-fári.
Kettő kislány, aki hajtja,
A harmadik átugorja.