Az elmúlt egy hét új versei
Lennék...
Ha lehetne szétszakadni,
lennék lobogó ponyva,
ha lehetne elszakadni,
lennék porladó fonal,
ha lehetne összetörni,
lennék kék üvegszilánk,
ha lehetne összekötni,
lennék folyón híd talán...
Agyam rejtekében 06
Édes képét az agyamba véstem,
s rémeimtől talán szabadulhatok,
lelkem rabságában meg nem fagyhatok,
ám két világ között állhatok térden.
Felnézek az égre.
Mit látok?
Téged.
Ugyan mi mást láthat
Egy magamfajta ember, ki reggelente melletted fekve téged csodálhat.
Gondok a fejemben ide-odacikáznak,
Túl messze van már, hogy elérjem
A szót, ami a fülembe muzsikálna.
Nem bírom már, ne engedj, kérlek.
Eljött ez a nap is, és végtelenül boldog vagyok,
Hogy a levegő száz illati közt fenyőfa illat kavarog.
S az utca adventre karácsonyiba öltözött,
Mi meg csak suhanunk az ünnepi bódék között.
mint a méz
olyanok a
percek
lassúdad
cseppenésük
történéseket sejtet
a borostyán
testvére ő...
Ünnepi fények,
tévében Tények,
mondd, mi a lényeg,
hogy mindent értsek!
Ránk terül a Karácsony finom illatával,
Összegyűjti kincseit varázspálcájával.
Örömteli szeretet járja át a szívünk,
Az ünnep varázsában, csodájában hiszünk.
Domboldalban suhan a szánkó, száll az ének,
Gyerekek önfeledtek, ők biz` még nem félnek.
*
Szülőházamba visszatérve
annyi mindent kéne mondanom.
De a szó belém fagyott,
nem szólok, csak hallgatok.
Újragondolva
Itt egy öreg neve nincsen,
Azt is eladta már az eBay-en.
Csalfa mosoly táncol arcomon,
Hitegeti velem, igen, jól vagyok.
Vagy talán csak jól leszek,
Testem, mint egy hideg terem.
Búg a csend,
lelkemben hanyatlik - az erő
elfárad, feladja,
nem küzd tovább.
Találgatom, mit adjak neked,
ami majd elnyeri tetszésed?