Az elmúlt egy hét új versei
Piros pünkösdirózsák
illatukat rád ontják,
Szentléleknek jelképe,
örömünnepnek színe.
a napkelte színében minden
giccsé olvad felszállok veled
üres kupéban lóg a hajnal ingyen
sosem lehettünk mi csak te és én
térfallal szeparált két félisten
a csatlakozást is lekésném
a nyílt pályán állva...
Mondj valamit, nekem elég egy szó!
Adj egy kötelet, ami kiemel.
Csónakunk dobálja a legmélyebb tó.
De mégis... a te szerencséd terel.
Fejet hajtva, térdre borulva
Köszöntelek, Magyarok Nagyasszonya...
Lehetne álom vagy szépre ébredés,
kolonc lóg a lelken, nyűg vagy alázat,
holdat karcol az eget verő tévedés,
s a csendet érintő élet varázslat
Sötétségben küzdve, álmokat hajszolva,
beszéd helyett cselekvésre hangolva,
kétség, magány ellen harcolva,
arcra elszánt mosolyt rajzolva.
gyere
játsszunk
esősdit
te várod
én meghozom
te bújj
esernyő alá
én előtáncolom...
Karjaidban ringás,
Karjaidban álom,
Újjászületés volna...
Ködös emlékké fakult szerelem,
fehér, üres ház egy elhagyott szigeten...
Csillag ragyogása, ha nézem szemed,
mélyében a múltba révedek vissza.
Anyám szeme fénye ragyog tebenned,
minden igazi, őszinte és tiszta.
Kijelzője mamut,
Nem használ vakut,
Kamera: huszonnégy megapixel.
És minden zenét újramixel.
Az üzenet beérkezik,
a rendszer jelzi majd nekik,
hogy nézzék meg mihamarabb,
hiszen szabad (nekik szabad)
dönteni szépen, szabadon
arról, mit ér a tartalom,
láthatom vagy nem láthatom,
s hová írjam a válaszom.
Van kicsiny hazánknak
Egy csodálatos természeti kincse
A Dunántúl közepén,
Kicsiny tenger, párja neki nincsen.