Az elmúlt egy hét új versei

Siket Norbert

Legbátrabb városban...

Január alkonyán
Vad tusák halk nyomán,
A palóc végeken
A valós félelem
Lelkeket borított,
Szellemet fordított
Madách, Mikszáth földjén
Parázs, szikár önkény...

Tovább...

Jakab Balázs

Művilág

Agyunk poros polcon hever,
zsebünkben a világ összes
tudása, de hiába.
Vállunkon a roppant teher,
s dacára, hogy éles eszünk,
minduntalan beleesünk
ugyanazon hibába.

Tovább...

Köves József

Mozdul a táj

Mozdul a táj, elfut a hegyek felé,
mint labda után szaladó kisgyerek.
Labda a világ, gömbölyded és kerek.
Túl a homályon már minden Istené.

Tovább...

Szanyi Alexandra

Szomorúság

Szomorú az élet,
Szomorú a táj,
Egyik nap élsz, másik nap fáj.

Tovább...

Szikszai István

Hát vége

Hát vége, ennyit adott az élet, hogy szerelemben égjek?
Miért most, és miért nem előbb találkoztunk?

Tovább...

Pumerschein Éva

Félek

Félek, újra félek,
Hittem, ez az érzés már feledve.
Görcs szorítja el szívem,
Bénultság borult a tettekre.

Tovább...

Merta Antal

Nyúlvadászat

Elindul a társaság
a messze határba,
Zoli, Anti és Laci
egy nagy piszkafával.

Tovább...

Vincze Zoltán

Mi vár rám?

Mi vár rám a halál után, én majd mivel maradok,
Azzal, ahogy eddig éltem, majd mégis mit aratok?

Tovább...

Tóth Nelly

Bogár a dobozban

Cikázva szállt a nyári éjben,
Lágy szellők szárnyán suhant,
Nárciszoknak súgott a fülébe
Bódító, szerelmes bókokat.

Tovább...

Catana Cristina

Úgyis

Enyém leszel

Ha nem ismernélek, szeretnélek.
De ismerlek, így imádlak.

Tovább...

Balogh Sára

Nagymamámnak

Hiányzol

Hallom...
Hallom a karcos, de mégis oly édes hangod,
érzem, hogy ráncos kezeddel az enyémet fogod,
és látom is magam előtt azt a ragyogó mosolyod,
de bárcsak, ó, Istenem, bárcsak igazi lenne!

Tovább...

Neubauer József

Dávidnak

Ha hiszed, ha nem, én látlak,
bár nem örülök a kórházi szobának,
de látom, én érzem, Te vagy a kis hősöm,
mint Dávid a Góliátot, betegséged legyőzöd!

Tovább...

Andrew Rhyme

Álmodtam egy világot

Álmodtam egy világot,
melyben fehéret festett a hó.

Tovább...

Dufek Mária

Szívbéli tél

Szólítanám, de üres az udvar,
esetlen lábait szaporán nem szedi,
pihen póráz végén a séta, sajn`,
az időt az óra hiába üti.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom