Zene
Fiatalság bolondság?
Szeretnék újra bolond lenni,
Ábrándokat kergetni,
Terveket szőni.
Ha az ördög cimborájának tartanak,
ne bánkódj; hiszen amikor az emberek
egy varázslatot ésszel meg nem értenek,
olyankor hetet-havat összehordanak
Tudod, mi a szépség?
A természet csodája.
És mi a csoda?
Életed örök álma.
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Kezében cselló, kint ül az utcán
szakadt ruhában egy vén cigány.
Tétován táncol vonóval húrján,
szíveket érint, míg muzsikál.
Perceket szemelget az idő csontkeze,
vén, rozsdás szélkakas edzetten nyikorog,
túlharsogja azt egy acélos rockzene -
embersorsú dallam lelkekből kicsorog
Boldog utcazenész az ősz.
Lábán tarka avarzokni van,
S lombdal szól a kezei közt.
Parafrázis szerűség József Attila után
Mára nyugdíjas lett szegény,
összegzés eme zöngemény,
irka
firka
Varázslatos éjjel - tűzpiros vészjel -
nézd a csillagmezőt, vörösen ég el.
Pár zongoraakkord, hegedűszólam...
lágy szimfóniákban álmodok rólad.
A testem hangszer, élet a húrja.
Kottán hangjegyek - a lélek útja.
A szívem ütemre dobol, remeg.
A zene felsír, mert játszol velem.
Érett a gesztenye,
Lepotyog az ágról,
Ringató zene száll
Szenderedő tájról.
Ébred antik, bájos álom,
Királyfik és királylányok
Készülődnek ékes bálba,
Topánjuk a csodát várja.
Vízcseppben csillant
Apró lélektündöklés
Minden pillanat.