Zene
A zene szeretetének a hatalma
összeköt minket
az egész világon.
Szeretném megőrizni az oly fényes perceket.
Palackba zárni a boldogságot, de nem lehet.
Elfeledett szabadság
Zenei vígadalom
s gyönyörű, őszi
este
régmúlt napjai
jutnak eszembe,
s üzennek,
fiatalság emléke
így...
Ropja a táncot a Répa és a Cékla,
a Répa jó erőben, a Cékla nem bírja.
Vöröslik a feje szegénynek,
annyira tetszeni akar a legénynek.
fürdik a kotta...
Engedd szabadon
repülni,
szárnyát ne fogd
vissza,
engedd őt menni,
ha
szabad akar lenni.
Szálljon az ének
angyali szárnyon!
Eljön az ünnep,
itt a karácsony.
...A szürke hamu is bágyadtan kavarog...
Tisztelet a zenésznek
Hangok kották,
Akkordok.
Sorra születtek a
Jobbnál jobb
Dalok.
Az angyalok lógnak már a fán,
A levelek lehulltak már rég,
De te még mindig ott vársz rám,
Ahol elhagytalak rég
Barátságot sose kötök a csenddel,
bulizáson kívül semmi más nem érdekel.
Tőlem hangos szinte az egész ház,
ha elkap engem a partiláz.
A zene és én
Zeneiskolába nem jártam,
de az elméletet bevágtam,
voltam hangszer közelében,
nem állt jól kezem ügyében.
Korai hó hullása közben
Régi, kedvenc zeném hallgatom.
Míg messzire száll az én lelkem,
Felsír bennem egy régi dalom:
"Majd lesz családom,
Bizony lesz nekem.
Csöndes lett a város, pár ember a téren,
néhány bárányfelhő úszik fenn az égen,
zenéjét még hallom, halkuló, bús ének,
utoljára csendül az utcazenésznek.