Viszonzatlan

Szeghalmi Lívia

Hogyan

Hogyan is tudnám Őt elengedni?!
Érzéseimet megtagadni, eltemetni...

Tovább...

Flávia

Felemészt

Távoli ember
tiltott gyümölcs.
Ne kívánd másét!
Emberi erkölcs...

Tovább...

A. Adél

Az őz, a farkas és a vadász

Már sötét köpenyt húzott a téli éjjel,
csillagok ezrét fény-mintaként viselte.
Odakint aranyszőrű őz új reménnyel
az éhes vadász figyelmét felkeltette.

Tovább...

A. Adél

XII. szonett

Az éj a hajnalt hűs csókkal keltette,
s esti álmaimban te is így engem,
pár szentjánosbogár arcod festette
egyenest a Göncölszekérrel szemben.

Tovább...

A. Adél

Visszacsalogató

Álmosolyt játszok
tölgyfa tövében,
színessé válok
szemed tükrében.

Tovább...

Somebody Somebody

Hiány

Titkos hiányod játszik
a reménytelen csendben,
egy csodálatos néma dalt
dalol a fülembe...

Tovább...

Somebody Somebody

Képzelem

Képzelem,
itt vagy,
s ha nem,
jöttöd kémlelem.

Tovább...

Zsi Martin

Sz N

Színarany léptekkel a puha
homokban - szöktél a tél elől
átfagyva markomban.
Szemeidben él, és az éjjel
elillan - olyan az a tekintet,
akár egy katlan.

Tovább...

Somebody Somebody

Többé

Verseket többé nem akartam
dalolni neked,
elég legyen már ebből végleg,
kérlek.

Tovább...

Zsi Martin

Áruló szív

Nyisd meg szívem, s tekints be
rajta,
Tekints be rajta, s nevess rajta,
Nevess rajta,
Hogy fele szép s márványos,
Nevess rajta,
Mert fele bús s ábrándos.

Tovább...

Flávia

Egyszer csak őszintén

Neked

Tengeri horgonyhoz hasonló érzelem,
mi mélybe süllyeszt engem
minden reggelen,
minden reggelen...

Tovább...

Somebody Somebody

Vége

A pillanat ébresztett,
s a gondolatok marasztaltak,
érzéseket keltettek,
s reménytelenül ragaszkodtak.

Tovább...

A. Adél

Bódulttá

Szüntelen utazok a világ vadregényes peremén,
s alkalmanként már úgy érzem, végre hazatértem.
Itt, a romantikus öröklét búcsú-színű szegletén
minden éjjel saját reményparazsamat kérem.

Tovább...

A. Adél

Spirituálé

Legédesebb vírusként érted szívemet,
s mint lázas beteg, gyógyírért botladoztam.
Most már napi szükséglet tengerkék szemed,
s a te-roham minden éjszaka rám dobban.

Tovább...

Lőrincz Sándor

Csöndedben

Csöndedhez bújtattam magam,
Szokom.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom