Virágcsokor
...saját levében fürdik teste.
Napfény nyújtja felé a kezét,
forró lázban ég izzó szeme.
Bimbóból született gyönyör,
Színesen pompázó bokorcsoda
Volt a kertben nemrégen,
Most vázában virít.
Valamikor de boldogan
nyílt szemem e csodás napra,
virágcsokor a párnámon,
mosolygott a kedves párom.
és egy igaz Nő
Úgy kínálta magát a rét
a sok-sok vadvirággal,
akkor épp rövid volt a tél,
hát nyíltak oly pompával.
kedvesemnek
Nem adok neked vágott virágot,
az hamar hervadásnak indul,
hát nem elég, hogy puszta létünk,
mint szirma a virágnak, egyre hull.
Születésnapi köszöntő
Kitárom lelkem ablakát, nézem ünneplő orcád.
Hiába küld tél hidege jégvirágcsokrot neked,
a barátszív-szeretet felmelegít földet, eget, s
ragyogni kezd a sötétség, vidám himnuszt zeng hozzád.
Az utakat hó takarja,
virágokat nem vihetek,
rózsát fűzök egy csokorba,
és elküldöm haza neked.
Ha ajándékod lenne e virágcsokor,
Megszeretnél.
Mint földből nőtt tövisbokor,
A rózsát kitépnéd.
szerelem és szeretet
Lassan nyugszik a nap, s jő az este,
hogy jó a leányka, csak szeretve.
Csókodat kéri, mint édes mézet,
hisz örökké csak őt nézed.
Megkopott napjaink, megkopott szívünk
éledjen fel dús színeid dalától,
legyen minden napunk szent ünneped...
A tenger hullámainak csókja édes,
fehér virágcsokorral jönnek...
Vörös füstként gomolygok szirom-
rét és habos-babos felhők között.
Rám pattan az ég csillogó labdája.
Rád gondolva rálehelődök virágokra.
Napsütéses égbolt kacsint le rám ma,
meleg időt hozott a szél az idei Nőnapra.
Kiskertem csodaszép virágai nyílnak víg kedvükben,
melyeket férjemtől kaptam az elmúlt években.
Újra megértük a nőnapot,
Az idő sorolt, nem kapkodott!
Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd,
Megyek és hozok virágot, ami a Tiéd...
Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd.