Világ
Eljött végre a várva várt utolsó nap,
Az év utolsó miséjét tartja a pap...
Kavargó szélben
hópelyhek tánca,
nem csituló járvány
nehezedik a vállra.
Karácsonyi ima
A csillagok ragyogóan ragyognak,
Hallgasd hát énekét az angyaloknak.
Tétován keresem,
ami elveszett oly régen.
De ha nem lelem,
nincs semminek értelme.
Töröld el hát lelkemet,
mert hazugság lett minden!
Ebben a világban hogyan kell most élni,
az embert titokban robotra cserélni,
mindig megbecsülni a hozzá nem értőt,
busás fizut` adni silány minőségért...
Változik a világ, változnak az emberek,
Generációk múlásával változnak a gyerekek.
Úgy ébredt a világ napja,
hogy fáradt arcát mutatta,
úgy ébredt a világ, hogy
lassan ül a hétköznap a
tegnap múlt mosolyára.
Vágyaimból és álmaimból egy puha,
kényelmes padot csinálok.
Éjjel-nappal dolgozok egyre-egyre,
a munka gyönyörű, szívből jön, vigyázok!
Elmegyek innen, nem megyek tovább,
Szétvet a lábam, szétvet az imám.
Csobogó víz a némaságban. Sötét hely ez.
Odakint milliárd lélek révedez,
s hiszik, hogy élnek.
Bűneik fejében megváltást remélnek.
Eltévedtem.
Nem is tudom, hogyan tettem.
Angol egyes,
Matek hármas tőlem szégyen.
Avagy a történet a belső világomról
Volt egy szép világ, ahol
mindenki boldog volt,
s pirosló hajnal által
volt festve az égbolt.
A szép, vörös hajadba
hogyha belekap a szél,
máris megérzem, hogy az
élet új rosszat ígér.
Mikor eleged van a világból,
Ha menekülnél a földi pokolból.
Tudd meg hát, én mindig veled vagyok,
Bárhova követlek, melletted maradok.
Ha egyedül akarnál elmenni,
Ne hidd, hogy szívem fogja már engedni.