Világ
Egy álmos völgyben járok,
és semmit sem látok.
Minden szellem már rég halott,
így semmi jót nem várok.
Fáradtan ül a vándor
A világtól igen távol
Régi, volt reményekkel,
Hazugság fojtja mind el.
Temetőben végigmegyek,
halott lelkek közt tévelygek,
visz már előre az utam,
fejem, mint egy flúgos futam.
Már nem hoz lázas Ifjúságot a Május!
Már nem nekem nyílnak a fagyott macskalábnyom Rózsái!
kedves
Amíg ölel a kar,
nincs nagy baj,
megszűnik
minden zaj...
BKV-val járva
utazom eleget,
nem jut hely, csak állva,
nézem a tömeget.
Jaj, te világ! Már a bánat
rád szabadult, szerteárad...
Mert a vegyszer árja terjed,
vidék, város ettől szenved,
mint a köd, ül rá a tájra,
szétterül a nagyvilágra,
pusztul tőle ember, állat,
szétmarja a kertet, házat...
Az ausztráliai bozóttüzek margójára
Örülj minden fának, a madár dalának,
vadon növő gaznak, az élővilágnak.
Ha eső áztat néha munkába menet,
addig jó, csak addig, mert lesz még kikelet.
Láthatatlan ingoványon,
Alig észlelhető kis vágányon
Utazik a Végtelen, az örök Élet!
Jegyet pénzért nem kapsz, ne várd!
A Környezetvédelem Himnusza
Ha mostan te úgy érzed, biztonságban vagy,
Ne tedd! Az érzéked ugyanis cserben hagy.
Semmi nem jár ár vagy következmény nélkül,
A természet bosszút áll majd rajtunk végül.
Bársonyos arcát mutatja a
tavasz,
leolvasztotta az összes
havat!
Gazdagok és szegények - megosztott a világ,
Nagy vagyonok ördögének víg nyomora rág,
Éhezőnek némi italt, szilvóriumot,
Kilakoltatónak adj moratóriumot.
ledöbbenek egy percre a kanapéra.
csupán ennyit szeretnék adni magamból:
tömör, heverőn heverő langaléta,
kifli alakban. reggelizni maradok.
Mennyi fakult emlék,
mi évek alatt gyűlt,
némelyik felvétel
feledésbe merült.
Hajdúszováton születtem,
az alföldi rónaságon,
csillag ragyogott felettem
koromsötét éjszakákon.