Vidámság
Láss csodát... ímhol a tavasz!
Hajnal pirkad,
Máris virrad.
Napsugár dereng,
Álmosan mereng.
Húsvét vasárnapján
üdvözlök mindenkit,
nem olvasok névsort,
nem hagyok ki senkit.
Mint az eső a ködben,
mint templom nagyváros zajában,
tollpihe fehér tél havában,
az ember rá-rádöbben,
holnap-talányba mind belevész.
Védjük, tiszteljük, becsüljük a nőket,
szép virággal lepjük meg őket.
Töltsünk el velük sok romantikus estét,
adjuk át nekik szívünk szeretetét.
ákom-bákom
feljön a nap pitymallik
néptáncot jár kis Patrik
keze-lába apró még
nem tojnak a kiscsibék
ákom-bákom kézírás
eső után nagy sírás
térded sebes kis Patrik
de legalább pitymallik...
Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld,
így szólt a tölgy hozzám - később rám könyökölt,
vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal,
mellette a székek beterítve gazzal.
Farsang a maskarák, bálok, mulatságok
Ünnepe, de vannak még szép karneválok.
Elmaradhatatlanok a finom fánkok.
Az ünnepek csak jöttek, mentek,
Le sem nyugodtak a kedélyek.
Máris elkezdődött a farsang,
Halad az élet tovább, nem pang.
Gyerekek maszkabálja.
Ünnepek végén a vigadalmat kezdik,
a kisgyermek maskarába vedlik.
Maszkabálba mennek, majd
vígan ropják,
a boszorka Panninak senki sem
lopja el a botját!
2. rész
Május harmadikán üljük Irma napját,
adjuk meg hát neki rendesen a módját.
Szép virágcsokorral köszöntsük fel őket,
úgy alapozzuk meg a boldog jövőnket.
Morgolódunk télen-nyáron:
hőgutára fehér álom?
Pokol tüze? Jeges verem?
Széjjeltárjuk dolgos kezünk,
miért nem jó semmi nekünk?
Felhők csókja: puha selyem.
Napok csókja: izzó selyem.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Barátnőmnek a hívására külhoni kisvárosban jártunk,
hófödte csúcsok között ragyogó tavaszt találtunk.
Festői volt a látkép, hegy oldalába épült virágos házak,
középen a tó, rajta a hajó, s kürtölt a sokaságnak.
Egy csésze kávé,
Reggel első teendő.
Feldobja napom!
Uzsisütemény,
Mellé, gőzölgő kávé!
Szép, kerek évszám a kilencven év,
már nem fűti szívem az ifjúi hév,
de máig is szeretem a szépet,
megnézem a csinos fehérnépet.