Veszély
A nagy kérdés
Fehér Galambra hull fekete talár,
sántikál és görnyedez`...
Nézzétek, halandók, micsoda madár!
Nyakán bíbor csörgedez,
fejét kaloda rút bilincse fogja.
Jaj, de veszélyes eszköz ez a vers!
Olyan egyszerű, de mégis...
Vihar tombol a Fekete tengeren,
tajtékzó hullámok nyalják a partot,
kis hajó közeleg rajta sebesen,
nehezen viseli ezt a nagy sarcot.
Nézhetlek, láthatlak, hallhatlak,
Mégsem karomban nem tarthatlak.
Minket a sors külön utakra küldött,
A rengeteg mérföld nagyban győzött.
A fodrozódó tenger habjaiból
Létrejött egy kis gyöngyszem,
Mely bősz hullámokkal dalolt,
S lelkévé nőtt víznek csöppje.
Sopron városában,
tűztorony tetején
kémleltük a várost
kettesben, te meg én.
Nem vagy egyedül!
A sorsodat megírták régen,
Egy jel vezet már földön-égen.
A csillagok közt a titkos éned
Megtalált, pedig meg se kérted.
Akinek földi testén megpihen a napsugár,
az felfogja annak hőjét, s mérhetetlen útját.
Akire rátekint a Nap, legyen előfutár,
hozzon igaz hírt, szaggassa szét hazugság húrját.
Sütheti a hasadat,
melengeti a kedved.
De jól vigyázz,
ha sokáig alatta állsz,
vagy fekszel,
káros lehet a napozás,
mert tőle megbetegszel.
Csendesen hullámzik
egy szép nyári este.
Nap arany sugarat
vet a tó vizére.
Változom...
Ahogy Velem változik a világ
Színesen, csendesen, mint megporzott virág,
S Te vagy Nekem az örök remény
A biztonságos édes szeszély-veszély...