Végső búcsú
December 23., véget ért egy álom!
Mondd el, hogy könnyed
csak hullott, mondd azt is,
hogy Istent te kérted, csak
egyszer még megértsed!
Szürke homokká porlott szét életem,
lassan széthord az idő, mint port a szél.
Lelkembe mar minduntalan végzetem,
fülemben ott dobol a szüntelen miért?
emlékezzünk szeretteinkre
Borús idők jőnek, a felhők gyűlnek már a fejem fölött,
Még most is nehéz elhinnem, hogy szíved örökre elköltözött,
Úgy hagytál itt minket, hogy "ne sirassatok, ha meghalok",
Lehetetlent kértél, lásd be! Vigasztalhatatlan vagyok.
Ó, Drága Édesanyám, szerettelek Téged,
életedet bennem továbbéled.
Végső búcsú barátnőmtől, Ágitól
Gyászban egész lényem
Megtört szívvel búcsúzom,
Fájón emléked őrzöm.
Fiatalon elmentél,
Pedig hogy reménykedtél.
Már nem fogjuk egymás kezét
És nem becézzük egymás nevét.
Már nem remegünk egymás láttán
És nem derülünk egymás mosolyán.
Megtörtént az elképzelhetetlen,
Vége van, ez szinte hihetetlen!
Drága Édesanyám,
szívem hasad Érted,
de tudom, szólítottak,
így menned kellett.
Elhoztad hát a bánatot nekem,
kétségek közé bezárt szerelem,
ellenem fordítod a kezemet,
félrevert harangként zúg a lelkem.
Borbély Barbara (Beautiful Lie)
Az árnyvilágba bejut a nap fénye,
Holt lelkemen átüt a melegsége.
Esténként édes álommal remélem,
Lehet még élő földre lépnem.
Fájó szívvel gondolok reád,
nem ismertem jobb édesanyát.
Jóra, szépre megtanítottál,
ha elbuktam, felállítottál.
Bánattal telve
állok sírhantod
előtt, ó drága
s legédesebb
Mama! Emlékem
Rólad kicsorbult
balta, melyet
nem rág már...
Már mi egyszer megváltunk,
De szívünkben tudtuk, újra látunk.
Fehér koporsó némasága
Ül két szempár tükrében,
Fájdalmas könnyek ordítása
Mardos a lelkük mélyében.
Bezárjuk szívünkbe őt
Mint dermedt testét
Bezárja örökre a föld
A lelke a mennybe szállt
Ő volt a zene királya
Nem léphet senki a nyomába
Helyét el nem veszi senki...