Vége
Visszaszámlálás
Huszonhárom óra ötvenkilenc perc ötven másodperc
Tíz
Kilenc
Nyolc
Hét
Hat...
Viszlát!
Szerettelek volna szeretni,
Szerettelek volna felnevelni,
De te szerettél gyermek lenni.
Sajnálom, ha én nem engedtelek el,
Hogy mindig bízva-bíztam, és
Remélve-reméltem.
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
Csöpörög a víz
A fenti, magas égből,
Volt már azért
Szebb vasárnapunk.
Búcsú tőled
Tudtuk, hogy nem lehet örökké.
Mert semmi sem válhat röggé.
Legüresebb napjaim lapjaiból...
Nehéz
Elfelejteni.
De mért?
Lelkem tengere teli.
Az álmot elengedtem,
a múltat hátrahagytam,
sorsom elfeledtem,
jövőm elmulattam,
lehet, hogy többé
nem lát soha senki...
Verseket többé nem akartam
dalolni neked,
elég legyen már ebből végleg,
kérlek.
A pillanat ébresztett,
s a gondolatok marasztaltak,
érzéseket keltettek,
s reménytelenül ragaszkodtak.
Halott a költészet,
Nincs, ki elsirassa!
Érte zokog Várad, Buda, Kassa.
Rívunk mi itt Pécsett,
Szedünk sírra szóvirágot.
Százszor kezdett egysorod végleg elvirágzott.
Mi újság, s
hogy vagy?
A válasz érdekel,
mert a barátom vagy,
s örülök, hogy a barátom vagy.
Kidobtad a papírt, mit neked hajtogattam,
pedig szép idézettel neked tartogattam.
Mikor a szemedbe néztem, önmagam láttam,
én könnyen szerettem, te csak törd magad bátran.
Szörnyű álomkép,
ijesztő végzet dalol a fülemben,
a félelem játszadozik, végem.
Álmomban beteg voltam,
nem volt kiút, vége,
a diagnózist orvos adta a kézbe,
könnyeimtől nem látva, sokkosan
próbáltam felfogni, hogy ennyi - és vége van.
Vége!
Bizonytalanság, érzelmi káosz...
Megannyi könny és fájdalom,
Harc és csókok...