Vége
Ahogyan ti írtok: Tóth Albert
Nincs közöd hozzá!
Láthatóan erős csomók
szakadtak fel benne.
Meg ne próbáld:
tart-e, bírja-e,
mi lenne?
Ha véget ért egy kapcsolat,
nincs visszaút belőle.
Ne láncold le a másikat,
hanem tanuld meg tőle,
hogy kedvesed nem birtokod,
ha el szeretne menni,
magadhoz kötni nincs okod,
ne tartsa vissza semmi.
Telnek, múlnak... évek.
Lassan múl` az élet.
Öregszik a család,
én is öregedek.
"Fájdalmas" búcsú a 2018-tól
Sok minden volt nagyon rossz ebben a nagyon rossz évben.
Sok emlék felidézése fájdalmat okoz nékem.
És a végtelen partoknál megállok,
a tengernyi szépnek végére értem,
itt embert még soha senki se látott,
de nem is tudna, mert itt semmi sincsen.
Visszaszámlálás
Huszonhárom óra ötvenkilenc perc ötven másodperc
Tíz
Kilenc
Nyolc
Hét
Hat...
Viszlát!
Szerettelek volna szeretni,
Szerettelek volna felnevelni,
De te szerettél gyermek lenni.
Sajnálom, ha én nem engedtelek el,
Hogy mindig bízva-bíztam, és
Remélve-reméltem.
Csöpörög a víz
A fenti, magas égből,
Volt már azért
Szebb vasárnapunk.
Búcsú tőled
Tudtuk, hogy nem lehet örökké.
Mert semmi sem válhat röggé.
Legüresebb napjaim lapjaiból...
Nehéz
Elfelejteni.
De mért?
Lelkem tengere teli.
Az álmot elengedtem,
a múltat hátrahagytam,
sorsom elfeledtem,
jövőm elmulattam,
lehet, hogy többé
nem lát soha senki...
Verseket többé nem akartam
dalolni neked,
elég legyen már ebből végleg,
kérlek.
A pillanat ébresztett,
s a gondolatok marasztaltak,
érzéseket keltettek,
s reménytelenül ragaszkodtak.
Halott a költészet,
Nincs, ki elsirassa!
Érte zokog Várad, Buda, Kassa.
Rívunk mi itt Pécsett,
Szedünk sírra szóvirágot.
Százszor kezdett egysorod végleg elvirágzott.