Várakozás
Új a szél, és remeg minden levél.
Valaki a változásról mesél.
Fáklyával rohannak a hírvivők.
Szerintük már változnak az idők.
Mikor jössz már, Mikulandusz?
Az ablakban vár a kaktusz.
Nagyon vigyázz, hogy az ujjad...
Ma mindig ma van, rég volt a tegnap,
Mindig csak ma van, mi is lehetne,
Az idő becsap, soha nincs holnap,
Időt sirattam majd minden este.
hófehér függönyök könnye omlik a tájra...
A szeretet, mit balgán tékozoltnak hittünk,
mit egész évben szakadatlan vetettünk s vittünk...
Tegnap este kinyitottam
A régi fényképalbumot,
Benne lapult "kidobottan"
Mirci, Apum és sok cuccos.
Ma jött meg a Télapó,
Nagy szakálla van, fehér, mint a hó,
Szép, piros a ruhája,
Puttonya az ajándékkosara.
Az Úr eljövetele...
Advent: várakozás, bűnbánás időszaka,
December az Úr eljövetelének hava.
Kész
A szép
Koszorú.
Négy szál színes
Gyertya a dísze.
Odakint szép csendben havazik, kifehérül a táj,
Csillog a fénye, szinte világít, ez maga a báj.
Eljött az ideje, kicsi láng ég, nézem: ez bűbáj.
Ó, de szép! Ég az első adventi gyertya,
Ez az idén... igazi örömöm mára.
Télapó nem is kopogtat, lovas szánnal érkezik,
Mivel a gyerekek várták, nyitott ajtó kinyílik.
Mosolyogva köszön, mondja, szervusztok, gyerekek,
Vártatok, sokféle ajándékot hoztam nektek.
Kérdezi tőlem a nyár zivatarja, a lányos, a langyos
békehozó, hogy vágyom-e máshova szerte e Földön -
szállni a felhőn szem horizontján túlra, ha hangos
gépem az éj tenyerébe bebújt. Míg másfele töltöm
napjait évnek, s ritka, ha járom városom útját,
otthon a hely már mind, ami porral lepte cipőmet.
Szeretetre éhező kisgyermekek,
pislákoló gyertyafénybe illenek.
Adventi tűz tölti be a csöpp szívük,
a koszorú lángjai közt él hitük.