Várakozás
Miért kellene várni, hogy
virágot vehessek?
Miért kellene várni, hogy
megmondjam? Szeretlek!
Milyen lesz majd akkor a szemed,
mikor azt csillogja, hogy szeretsz?
Milyen finom lesz majd annak az érzése,
amikor megérzem az első érintésed.
Vége van az évnek,
kétezer-húsz eltelt,
megviselte nagyon
a dolgozó embert.
Aranyszínű ég alatt valami mozgolódik
Drága Istengyermek földre jönni készül
Várakozás boldogító békessége szálldos
Engedd be életedbe hadd tegyen rendet
Nyugodtan rábízhatod tudja mi a kacat
Tisztítsa ki elrejtett eltitkolt vétkeid
Isteni szeretete által jobb emberré válhatsz.
Advent
Szeretet ünnepére várva
hideg északi széllel
jégvarázs tör ránk...
Várjatok gyerekek
Fejemen egy piros sapka,
Szemem majdnem eltakarja,
Fél arcomat maszk borítja,
Alig látok ki alóla.
Ezer év is eltelt azóta talán,
hogy benyitottam a szülői ház kapuján.
Ismerős nyikorgás, kicsit akadva zárul.
Amint belépek, emlékek hada tárul...
Jönnek a hétvégék szép sorjában
egymás után a naptárban.
Minden vasárnap mást és mást jelent,
de van négy is, ami az advent.
Telet hozó, morcos ember,
ködben csoszog a december.
Haján, bajszán csillog a dér,
kopár ágon süvít a szél.
Télapóka, ugye, készülsz hozzám?
Nagyon várlak hatodikán!
Tiszta cipőm és a csizmám
sorban állnak, Rád mind vár.
...Arra nem emlékszem, álmos voltam nagyon.
Nem tudom, a múzsa járt-e néha arra,
de az írás sokszor gyógyír minden bajra.
(Bapeva)
Várni
Örökké
Valamire,
Várni, csak várni,
Mily haszontalan tett.
Mintha látnám termetes növését,
e sort fejembe (A)arannyal vésték.
Két fiam, kik egyformán hatalmasak,
nem láthatom, mert most fontosabb:
a távolságtartás,
a távolság tartás.
Mint egy völgyben vándorolva,
Telnek a napok, és nem tudom, hogyan
Jutok én majd ezen túl,
Az erőm sokszor kevés ehhez, kell már a kiút.
Várlak.
Ülök a némaságban
A foszladozó éjszakában.
Zavarnám már a sötétséget