Vallás
Jézus, amikor megéhezett,
Kísértő előtte megjelent.
Így szólt:
"Ha Isten fia vagy, szólj,
Hogy a kövek váljanak kenyérré."
Ábrahám kedvenc szolgáját
Küldte öccse városába.
Jó feleségért Izsáknak,
Aki elkérte Rebekát.
Hősies halál, ez mindenki vágya,
Nemzetek könyveiben halhatatlanná válva,
Összeforrva az idők végezetéig egy eszmével,
És a nevedet diákok magolják ezrével
Ahol meg érdemük szerint becsülik
a Jóistent fohászba foglalókat,
csodálnák ott az ájtatos manókat.
Nálunk az ilyet szinte csak csepülik.
A muszlimok hiszik, hogy Ábrahámot
a vad Nimród király vetette tűzbe.
Hazafelé tartok. Későre jár.
Havazik, mint egy hógömbben, puhán.
Vizek fodrán, rigószemekben
lobog a hajnalpír,
valami égit sejtve rebben
s dúdol a gólyahír.
Áldott az akarat, örvendezem benne!
Jószágok közt íme, bölcső lett a jászol...
...vörös paták sarat tiportak
az elesett fohászba, jajba.
Ferenc akkor valamit hallott -
mintha távol madárdal szólna,
s életet zengő énekére
az égből egy hang válaszolna.
Miatyánk, aki vagy, Te Szép Rend,
legyen örökké szent a neved,
ünneplő szívem dadogását,
suta imám bántásnak ne vedd.
Alkony szője a ruhám,
Rókaszellem öltse rám,
tág mezőn vagy szűk ösvényen,
kísérj engem, bűvös lényem!
...fakeresztjén feszült teste,
hitvány tettek marták sebét,
minden ádáz kínját leste.
Írok, az élőholt érzéseket papírra vetem,
magjaimat vetem el könyv-ültetvényeken.
Írok, hogy ami fájt egyszer tinta és papír legyen,
addig míg nem múlik, csak írok türelmesen.
Kereszt feszül a vállamon,
az életemet vállalom.
Furcsán nézel rám, tudom jól,
nem vagyok én sem apostol.
Virraszt egy ember,
kezében feszület.
Bűnbánó sóhaj száll,
fontos a becsület!