Válás
Amíg betoppan éltem végórája,
egy régi téma kínoz még nagyon,
a szép családom ősi életfája
ont-é ölelkező gallyat vajon?
Mindent, mit mondhatnék, ma egy dobozba rejtem.
Talán vele halok, ha onnan egy napon kiengedem.
Megszáradt, fáradt érzések, kiégett szívek gyásza
Néz most ki börtönéből a megsárgult homályba.
Szívem melegében vártam érkezésed.
Minden nap újra reménykedtem én.
Talán észreveszed azt, hogy érted élek,
S hogy jutalmad eddig kő volt, ó, kemény.
Egy csalódott fehér bálna
Polipjától végleg válna,
Ki hívatlanul rátapadt,
Szorosan bőréhez ragadt.
Nem akar ő karba öltve
Úszni vele mindörökre.
Ha távol van a gyermek,
csak szavai felelnek,
a munkahelyen, bárhol,
egy közös kis világból,
mi csak tiétek, érzed,
hiába hull az élet,
alkonyából le festék,
ő az, aki keres még.
amit az Isten összerendelt
azt az ember szétválasztja
és minden-bűnök habja
partjainkra rúg
hazug hazug esküvések ára
bélyeg a csókok homlokára
búcsúinkon burjánzó piszok...
...
Megdermeszti arcomat.
A világ most cserbenhagy,
Meg kell vívnom harcomat.
Kaptam egy Anyát Szent Karácsonyeste,
méhében fogantam később felnőtt testben.
Életem napja nyáron sírt fel bennem,
szülőágyon is már Anyámat kerestem.
Kalitkában ketten éltünk,
Szabadsággal telt kilétünk.
Már mindenünk megadatott,
Mégis pokolra kárhoztatott...
Tegnap nézegettük éppen
azon a rólunk készült képen:
apa és anya két szélen,
én meg mosolygok ott középen.
Széjjelhullt a család,
zaklatott a gyermek,
hogyan éljen tovább,
melyik szülő mellett?