Válás
Egyetlen pillanat vágta ketté,
elszakadt, és nem tartott örökké.
Egy kihirdetett szó zárta csupán,
senki nem nevetett, álltunk némán.
Nem játszik akkordot már az élet,
mint ütemtelen, leült zenészek,
feszült, felbontott kötelékek.
Tudásvágy lett örökségem
Apám néha játszott vélem
Vesztett idő keres utat
Alkony vörösborban mulat
Gyere be nyugodtan, várj, főzöm a kávét!
Látom a fogason a női kabátot nézed. (Anyámét.)
...nincs még senki komoly, aki ide feljárna,
S még mindig csak a macskával van elosztva a párna...
Gondolatok a Gyermeknap kapcsán
Mikor a kismadár kibújt a tojásból,
gyenge, tehetetlen, kit anyja istápol.
Pihe-puha fészek oltalmat ad néki,
minden külső bajtól biztonsággal védi.
Elmúlás
Közelebb vannak hozzám csillagok az égen,
Közelebb vannak, mint te magad.
Az ő távolságuk fényévekben van mérve,
A tied mérhetetlen, nincsenek szavak.
Az őszi levél oly mesés,
mesteri a színezés.
Csak hull a fáról csendesen,
az avarban lent megpihen.
Rabláncra fűzött szerelem
repülne, hogy is szálljon?
Engedd el, hogyha menekül,
hadd szálljon pilleszárnyon.
Midőn homlokára
csókot nyom a bánat
szerelem megfakul
kitör a gyalázat
Suttogd el, ami fáj neked
ha akarod még segíthetek.
Lelkem összetört kapuját
kinyitja a képzelet.
Igazad volt egykoron, különbözik a világunk,
de ne emésszük magunkat, mi semmit se hibáztunk.
Engem nem befolyásolnak mindenféle körök,
mert amit érzek, az igaz és örök.
Te és Én, itt ülünk kapcsolatunk haló-gödrében.
A szemem még kérdez,
de szívem már régen nem. Mondd,
mi volt házasságunk értelme, s érdeme?
amit az Isten összerendelt
azt az ember szétválasztja
és minden-bűnök habja
partjainkra rúg
hazug hazug esküvések ára
bélyeg a csókok homlokára
búcsúinkon burjánzó piszok...