Utolsó csók
Ha tudnék adni valami szépet,
vagy lefesthetném az égről a kéket,
adhatnám neked, mi mindig az enyém,
mi szívemet hajtja... valami remény...
Szép nyári nap volt, minden ragyogott.
Szerelmünkkel megleptük a parki padot.
Hozzábújtam, nem érdekelt semmi.
Akkor még nem tudtam, hogy holnap el kell menni.
Szürke a táj.
A hajnali napsugár harcolva
töri meg az éj fekete árnyait,
felszárítva a tomboló vihar
utolsó könnyeit.
Már régen vége volt mindennek,
Szinte már el is felejtettelek.
Az utolsó csók fáj az orcán,
Heget hagy, ha ajkai hozzád simulnak,
Mert akarod őt mindörökre,
S tudom, bár elváltunk örökre:
Emlékedet megőrzöm itt benn.
Jégmosoly ül arcomon,
Még soha nem sírtam más előtt.
Emlékszel-e Kedves az utolsó csókra,
hófehér fátyol borul édes ajkadra.
Hallod-e, amint fenn csillagok zenélnek,
s őszi lombok felettünk integetnek.