Üresség
Szürke ég úszott el felettem,
Egy ritmus a felhőkben zengett:
Hirtelen fény...
Sivárság lelkemben
A légüres tér,
Ennek a fájdalma
Szívemig elér.
Felsejlő jó pillanatok
Képek és hangok
Szilánkok és tüskék
Mindez lehetne valami...
Mikor a felhő kettévágta a napot,
Szívem is az elmúlás lángjára kapott...
Egy szótlan szó, egy íratlan napló,
Egy elfojtott hang, mi a semmiben pang...
Stadionok tátott szája mered fel az égre,
Elnyelte a múltat, jövőt, s nem ad semmit érte.
Legüresebb napjaim lapjaiból...
Nehéz
Elfelejteni.
De mért?
Lelkem tengere teli.
Az idő ólomlábakon cikáz,
arcomra csókol egy fájó imát:
Bár volna módom kiabálni Rád...
Csend volt,
Még annál is kevesebb,
Sötét volt,
Még annál is sötétebb.