Univerzum
Üvöltöm a kozmosz felé,
"Egyedül vagyok!"
Feszülten fülelek,
Fogam vacog.
Koszorút fonj szép percekből,
benne él majd minden álmunk,
értem majd a szelíd csendből,
megbékéltél; szíved gyógyul,
lélekfényem fátyolfelhőn.
Bolyongások a Lélek s a Kozmosz ködében
Csak bolyongunk lassan, céltalan.
Hajt minket valami, amit nem is értünk.
Csak megyünk és megyünk szüntelen,
S hébe-hóba megtorpanunk két galaxis között.
Merről jövünk, kérded te.
Merre tartunk, kérdem én.
A válasz majdnem ugyanaz.
Valamerről, valamerre...
Beléptem az univerzum mélységébe
Beléptem az univerzum mélységébe.
Súlya van az éter atmoszférájának...
Az összesűrűsödött sötétnek és fénynek
s a csillagok vonzásának és taszításának.
Versnek születtél bennem,
pihenni vágyó vándor.
Lelket hoztál ajándéknak,
mely bennem tűzként lángol.
Tisztellek Univerzum!
Te nagy hatalmú létezés
Itt állok színed előtt
Gondolatom késztetés
Reklamáció
Kedves Univerzum!
Már 24 óra is eltelt utolsó kívánságom óta,
de még nem jött nekem pénz, se levél. (A manóba!)
Pedig nem kérvényeztem tőled sokat. (Vagy mégis?)
Nem tudom, de ügybuzgalmamban született mellék is.
Köztudott, hogy azt tartja sok mendemondás, ősi titok, szent írás, motivációs forrás:
bármit is kérsz, azt megkapod. Kulcs a szívben, s várhatod, ha égő vággyal hithűen akarod.
Így hát: Kedves Univerzum! Néked üzenek pörögve (hátha nem váltok közben ürömre)
és erényes kérvényemben Téged arra ösztökéllek, most nézzen le rám a mindenséged!
torkomból örök-vén csecsemő bömböl
eltévedtem a létlabirintusban
planétákon lufit fújok gázgömbből
bennem egy őrült űrbiológus van
Jósolja az Írás, eljön a Fenevad,
nincs, ki ellenálljon tükrözött sugárnak,
a Sátánnak vörös vakarcsa elragad,
és gonosz bűvkörök börtönébe zárnak.
Nézd csak a lemenő Hold gyönyörű arcát,
Orion ragyog a fák fölött,
némán figyeli a Föld lassú forgását,
hajnalt hozó Plejádok között.
A Mindenségben a Galaktika
porszem csupán, bármekkora...
Töredékek I.
ha már ezek
csoda kék szemek
hazudnak serényen
Belenyúltál a mába remegő kézzel,
sorsodat felzabálják a holnapba kábítók,
kenegetnek a kísérők hamis mézzel,
s rád vadásznak a kétes csábítók
Képzeld el,
Képzeld el a semmit!
Ez lehetett a kezdet.
A semmiből élet lett.