Újév
Uram, hálát adok,
Kegyelmed megtartott.
Volt nehéz, volt öröm.
Álmaimat szövöm.
Mindjárt itt az újév,
Nyakamon a szilveszter,
Még egy fogadalom kellene,
Mit betartani lehetne,
Mielőtt az éjfél becsengetne!
Friss remények, álmok, édes óhajok...
Hagyjuk végre egyedül a sok bút,
ne legyenek jövőre sóhajok!
Úgy szeretnék madár lenni,
úgy szeretnék föntről látni.
Hol nemcsak a síkidom formálódik,
az egész már nem forgácsolódik.
A tér ereje más szemszögéből láttat,
már mit sem ér eszmék hasztalan csatája.
Nagy az emberi öröm, hangos tűzijáték,
holnaptól mindenkit a boldog élet vár rég.
Az éjfél érkezik
sóvárgó érzéssel,
akik most tehetik,
újulnak az évvel!
Fogynak a napok, készül már a számvetés:
hány tervünk szült valót, mennyi volt tévedés.
Lezárul egy korszak, búcsúzik december,
január köszönt ránk vidám, új színekkel.
A holnap még rejtély, az élet csavaros,
nem jó, ha az ember szíve mindig haragos.
Elengedés, továbblépés a megbékélés kulcsa,
újra itt az év vége, fátylat vetni a múltra.
Kicsi vagyok, ma este mégis tovább maradhatok,
és ha üt az éjfél, akkor pohárköszöntőt mondhatok.
Tizenkét hónap elmúlt ismét,
véget ért egy újabb, hosszú év,
most mégis pillanatnak tűnik
az a milliónyi emlékkép.
Konfetti és trombitaszó,
ez ám az óévbúcsúztató,
pezsgő és jókedv el ne fogyjon,
a tűzijáték nagyot szóljon,
malac farkát meg ne csavard,
vagy ha mégis, gyorsan szaladj...
Ez az est, érzed? Különleges.
Ez az éj egy új kezdet?
Én már számba vettem a múltam,
jövőm mi mindent nyújthat.
Mért fogadod meg, hogy holnap más lesz minden,
Ha a múltad még mostoha?
A jövőt reméled, de a változást féled,
Jót szeretne a pesszimista?
Megtöltve már a koktélos pohár!
I. I
I. I
I. I
I. I
I. I
I. I
Színültig megtöltve már az újabb évszámos pohár.