Újév
Kong a harangszó,
Petárdák robaja szól.
Búcsúzik a múlt.
Ünnepeljük meg az évet,
sikert, bukást, együttlétet,
szép volt, jó volt, mégis elmúlt,
előttünk az egyenes út
Uram, hálát adok,
Kegyelmed megtartott.
Volt nehéz, volt öröm.
Álmaimat szövöm.
Mindjárt itt az újév,
Nyakamon a szilveszter,
Még egy fogadalom kellene,
Mit betartani lehetne,
Mielőtt az éjfél becsengetne!
Friss remények, álmok, édes óhajok...
Hagyjuk végre egyedül a sok bút,
ne legyenek jövőre sóhajok!
Úgy szeretnék madár lenni,
úgy szeretnék föntről látni.
Hol nemcsak a síkidom formálódik,
az egész már nem forgácsolódik.
A tér ereje más szemszögéből láttat,
már mit sem ér eszmék hasztalan csatája.
Nagy az emberi öröm, hangos tűzijáték,
holnaptól mindenkit a boldog élet vár rég.
Az éjfél érkezik
sóvárgó érzéssel,
akik most tehetik,
újulnak az évvel!
Fogynak a napok, készül már a számvetés:
hány tervünk szült valót, mennyi volt tévedés.
Lezárul egy korszak, búcsúzik december,
január köszönt ránk vidám, új színekkel.
A holnap még rejtély, az élet csavaros,
nem jó, ha az ember szíve mindig haragos.
Elengedés, továbblépés a megbékélés kulcsa,
újra itt az év vége, fátylat vetni a múltra.
Kicsi vagyok, ma este mégis tovább maradhatok,
és ha üt az éjfél, akkor pohárköszöntőt mondhatok.
Tizenkét hónap elmúlt ismét,
véget ért egy újabb, hosszú év,
most mégis pillanatnak tűnik
az a milliónyi emlékkép.
Konfetti és trombitaszó,
ez ám az óévbúcsúztató,
pezsgő és jókedv el ne fogyjon,
a tűzijáték nagyot szóljon,
malac farkát meg ne csavard,
vagy ha mégis, gyorsan szaladj...
Ez az est, érzed? Különleges.
Ez az éj egy új kezdet?
Én már számba vettem a múltam,
jövőm mi mindent nyújthat.