Új kezdet
Hátrahagyott millió emlék
Néha rút, de mégis olyan szép.
Árnyékként lépkedek az álmok után,
Nem tudom, hogy az utam vége hol talál.
Mindenki folyton csak a vihar előtti csendről beszél,
van, aki ekkor már nem hisz, de van, aki még remél.
Azt viszont senki sem tudja előre, mit hoz a holnap,
s a pokoli éjszaka után vajon virrad-e még új nap?
Új kezdet
Kedves olvasóm, most indulj el az útra,
hogy az egészséged új alapra jutva
le tudja majd győzni minden betegséged,
erre az új útra invitállak téged!
Verejtékillattal dől reám az este
egy szép utcabálon vígan táncot lejtve.
Végre most az egyszer magam kitombolom...
Nemlétezés sötétjében
felcsendül egy édes ének,
néma recsegéssel hajlít
téridőt, színtelenséget.