Új
Pillangó szállt fel kora hajnal,
Azt súgta, él valahol itt egy angyal,
Útra keltem erdőn-mezőn,
Kerestelek már hegytetőn,
Itt talállak eme ház közepén...
Messze otthontól, a világ peremén,
Vándor mereng a föld zöld mezején,
Távol hagyta minden búját, bánatát,
Elhagyta odébb a múlt batyuját.
Új év, új élet,
Új lehetőség,
Új szerelem,
Új érzelem.
Változtatni kell a régin,
De nyitni kell az új felé.
El kell engedni a múltat,
És indulni a jövő felé.
Fáradtan ül a vándor
A világtól igen távol
Régi, volt reményekkel,
Hazugság fojtja mind el.
Letűnt világ pusztulásakor
Szemek nyílnak mindenhol,
Nem késő ez ébredés,
Bátorság most oly kevés.
Komor, sötét erdő mélyén
Tövises bokor üldögél,
Nem lát nappalt soha,
Körbeveszi árnyékok hada.
Vándor ül egy kőhalmon,
Álmai a lenyugvó Napon,
Honnan indult nagyon rég,
Csak a kövek őrzik még.
Megjöttél
A szél a te illatod lengi,
A madarak a te szavaid csicsergik,
A csillagok irigykedve mosolyod nézik,
A szivárvány a te szépséged fecsegi.
Akárcsak a régi ősök,
Lehetnénk talán mi is hősök,
De a nép ezt nem így látta,
Nem indult el ettől a lába
Rímtelen tavasz
Habzanak már a felhők, az úton
pocséta marad, s földbe vájt kátyúban
kacagva zápor veri fel a port,
víztükör csillan, kacsint az ég felé.
ember beszéde az újévvel
Kipp-kopp,
kipp-kopp!
Ki vagy?
Újév vagyok, s
nagyon fázok,
nyiss ajtót,
bemennék hozzátok!
Nehéz lesz
Most egy kicsit nehéz lesz,
sok még az üzleti segédlet.
Ma, új napon
Új esélyekkel megyek
Oda, ahová célba
Csak én érkezhetek.
Kőbe vésett
Ne sajnáld a szíved annak odaadni,
ki szívedet versével lángba tudja hozni!