Új
Letűnt világ pusztulásakor
Szemek nyílnak mindenhol,
Nem késő ez ébredés,
Bátorság most oly kevés.
Komor, sötét erdő mélyén
Tövises bokor üldögél,
Nem lát nappalt soha,
Körbeveszi árnyékok hada.
Vándor ül egy kőhalmon,
Álmai a lenyugvó Napon,
Honnan indult nagyon rég,
Csak a kövek őrzik még.
Megjöttél
A szél a te illatod lengi,
A madarak a te szavaid csicsergik,
A csillagok irigykedve mosolyod nézik,
A szivárvány a te szépséged fecsegi.
Akárcsak a régi ősök,
Lehetnénk talán mi is hősök,
De a nép ezt nem így látta,
Nem indult el ettől a lába
Rímtelen tavasz
Habzanak már a felhők, az úton
pocséta marad, s földbe vájt kátyúban
kacagva zápor veri fel a port,
víztükör csillan, kacsint az ég felé.
ember beszéde az újévvel
Kipp-kopp,
kipp-kopp!
Ki vagy?
Újév vagyok, s
nagyon fázok,
nyiss ajtót,
bemennék hozzátok!
Nehéz lesz
Most egy kicsit nehéz lesz,
sok még az üzleti segédlet.
Ma, új napon
Új esélyekkel megyek
Oda, ahová célba
Csak én érkezhetek.
Kőbe vésett
Ne sajnáld a szíved annak odaadni,
ki szívedet versével lángba tudja hozni!
Hurka, kolbász
útra keltek,
a sonkával megegyeztek,
útra ők azért keltek,
hogy újévet köszöntsenek.
Eljött az idő, melyre mindannyian vártunk,
A tanév ezennel egy vastag lakattal bezárul.
Oly jó volt veletek, elszállt felettünk az év,
Voltak barátságok, szerelmek és tucatnyi élmény.
Egy új életre vágytam,
Elérkezett, amire vártam.
Kis gyufa és benzin a kezembe,
Égadta világon minden rendbe.
A szívem most hangosan dobog,
közeledik a találkozás...
Mint mikor minden akörül forog,
valóság-e, avagy látomás...?
Lomhán jár az óra ujja,
Nyomott idő képe múltat.
Kora reggel s Nap sem süt,
Éjszakába burkol mindenütt.