Tűz
Bent a szobámban
jó, meleg tűz ropog,
kint az őszi ködben
csendes eső kopog.
Nyomó és bánatos üresség,
tiszta semmi táncol némán.
Elfojtott bánathalom gyűlik
Az összetört, puha arcán.
Elfogyott a szó a szájról,
a csönd ciripel egy dalban.
Elhallgat a hang a tájról,
és elsüllyed a kés a vajban.
Már nem bántalak, ó, dehogy, nyár!
Hiába is küzdesz erősen,
szidhatnálak is talán...
jaj, kiveszed minden erőmet.
Gyermeknapon állatkertbe megyünk,
egész úton ragyogó a kedvünk.
Vajon milyen új élményt találunk?
Lehet, hogy új kis oroszlánt látunk.
Először azt hittem vízió
lángolt a televízió,
recsegett
ropogott
égett
tűz borította a képet,
álltam és döbbenten néztem
néztem, de hinni se mertem...
Nyomasztó álom
Sodródj csak velem az árral,
hagyjuk itt e romlott világot,
utazzunk együtt a dagállyal,
nem hallja senki, hogy kiáltok.
Ébred a Hold
álmok tüzében,
gyönggyé lesz fénye
a végtelen éjben.
Szörnyű érzés fogott el,
Megint egy egyedüli reggel,
Nem kell nekem senki más,
Csak ő, az édes "mosolysrác"!
Szívemnek szenvedő szárnya,
te légy boldogságom halálos vágya,
érints meg gyönyörrel kortyolt pillanat tüzében,
hogy szerelmes szívem örökké vágyban égjen.
Hűvös lábnyomodba
lépve álmodom ma
a bús reggelt szépnek.
Bennem tüzek égnek.
Testes alkonyatban nyúlnak el az árnyak,
kacskaringó csendjük fut kis szobám falán -
ablakomra festve - jégvirágos vágyat
maszatol az éjjel, míg újra rám talál...
a rezzenő levéltakaró fellegében
Hullnak a levelek, tűz a Nap,
Tökéletesen telt el ez a tíz nap.
Mint zöldellésük után a fákról,
Úgy hulltam el én is ajkaidról.