Tűz
Voltam a csúcson,
hol a magma a hegyekbe ér,
s szétrobbantja a kérget...
Síkfőkúti nyaralóban
töltöttünk egy hetet,
megnéztük, hogy vészelte át
ezt a kemény telet.
Hegyeken, völgyeken át,
Messze innen valami vár,
Táncot jár a délibáb,
Benne is őt látom tán.
Nyargal a tűz az avaron,
nem csinál kárt az ugaron.
Lúgosítja a savas földet,
úgy ad egy kis reménységet.
Porrá égne köröttünk a mindenség,
amikor megkondulnak harangjai
a végítéletnek
s eljön a végső óra:
feltárulnak a pokol kapui,
a világ pillérei pedig megremegnek.
Bent a szobámban
jó, meleg tűz ropog,
kint az őszi ködben
csendes eső kopog.
Nyomó és bánatos üresség,
tiszta semmi táncol némán.
Elfojtott bánathalom gyűlik
Az összetört, puha arcán.
Elfogyott a szó a szájról,
a csönd ciripel egy dalban.
Elhallgat a hang a tájról,
és elsüllyed a kés a vajban.
Már nem bántalak, ó, dehogy, nyár!
Hiába is küzdesz erősen,
szidhatnálak is talán...
jaj, kiveszed minden erőmet.
Gyermeknapon állatkertbe megyünk,
egész úton ragyogó a kedvünk.
Vajon milyen új élményt találunk?
Lehet, hogy új kis oroszlánt látunk.
Először azt hittem vízió
lángolt a televízió,
recsegett
ropogott
égett
tűz borította a képet,
álltam és döbbenten néztem
néztem, de hinni se mertem...
Nyomasztó álom
Sodródj csak velem az árral,
hagyjuk itt e romlott világot,
utazzunk együtt a dagállyal,
nem hallja senki, hogy kiáltok.
Ébred a Hold
álmok tüzében,
gyönggyé lesz fénye
a végtelen éjben.
Szörnyű érzés fogott el,
Megint egy egyedüli reggel,
Nem kell nekem senki más,
Csak ő, az édes "mosolysrác"!
Szívemnek szenvedő szárnya,
te légy boldogságom halálos vágya,
érints meg gyönyörrel kortyolt pillanat tüzében,
hogy szerelmes szívem örökké vágyban égjen.