Tűz
Ébred a Hold
álmok tüzében,
gyönggyé lesz fénye
a végtelen éjben.
Szörnyű érzés fogott el,
Megint egy egyedüli reggel,
Nem kell nekem senki más,
Csak ő, az édes "mosolysrác"!
Szívemnek szenvedő szárnya,
te légy boldogságom halálos vágya,
érints meg gyönyörrel kortyolt pillanat tüzében,
hogy szerelmes szívem örökké vágyban égjen.
Hűvös lábnyomodba
lépve álmodom ma
a bús reggelt szépnek.
Bennem tüzek égnek.
Testes alkonyatban nyúlnak el az árnyak,
kacskaringó csendjük fut kis szobám falán -
ablakomra festve - jégvirágos vágyat
maszatol az éjjel, míg újra rám talál...
a rezzenő levéltakaró fellegében
Hullnak a levelek, tűz a Nap,
Tökéletesen telt el ez a tíz nap.
Mint zöldellésük után a fákról,
Úgy hulltam el én is ajkaidról.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Szemében ezer csillag táncol,
párnája lángol, takarója a hiányzol,
a föld kereket old ez alkalomnak,
a magos Istenek is mosolyognak.
Tizenhét hópehely
horgolt hósipkák
hegyláncain holdsugár
hintázik halkan
*
kósza szélmosoly
korcsolyázik a tavon -
télbe zárt idill
*...
...egy párra néz minden személy.
Forr a levegő, feszít a vágy,
felperzsel, mint a leghevesebb láz.
Sarkos, ívelt asztalt látok,
Tányérokat, abroszokat bántok.
Szedem le az asztal csöndes lakóit,
Sírva kér az asztal, hagyjam alkotóit!
Ha a bársonyos napsütés
egy varjat károgásra késztet,
az árnyékában sincs - a kis
pacsirta könnyed énekének...
Egymáshoz tartozunk,
mint hárfa a dalhoz;
mint ködös gyöngyharmat
őszi lombhulláshoz,
itt élsz a szívemben,
mint lant húrján a dal,
mint fénylő napsugár,
mint felhőtlen kacaj.