Tudat
Intelligencia
V1
Ha IQ mezei,
attól még az EQ lehet
bizony erdei.
Miért kapok virágot?
Nincs születésnapom.
Temetjük az éveket?
Bennem élnek, tudom.
Ingergazdag világban szuperérzékeny,
Mindent azonnal kapnál el röptében,
Türelmetlenséged impulzivitás,
Lassítanod kell, ez nem vitás.
Nem mindegy, hogy égősor vagy egosör,
Egyik beragyog, a másik meggyötör.
Vajon miből áll a tudattalan mibenléte?
Érdeklődésem Freud fogalma felkeltette.
Modellje ugyanis a lelket három szintre tagolta,
melyből csak egyik a tudattalan maga.
Csak pörögsz körbe, és nem akarsz leállni,
azt gondolod, hogy ez nekem tud fájni?
Nem létezik sem a Föld,
Nem létezik sem az ég,
Ne akard, hogy örököld,
Ha érzésed nem elég!
Miféle állat lehet a lélek?
Tudtátok, de mind elfeledtétek.
Egy nap felszínen, az est alatta.
Szárnycsapásokkal égbe szaladna.
Néha koporsójára maga ás,
másnapra önmaga a haladás.
Amikor leélted
az életed felét,
úgy gondolod, érted
az élet értelmét.
Nem ismerem a gondolkodót,
Nem én vagyok a tudat,
Csak egy személyiség vagyok,
Ki még mindig kutat.
Az ébredés hajnalán
Ő lett a téma s a gondolat,
Maga lett a tudat is,
Mely felfogta a dolgokat...
ma úgy döntöttem, hogy nem
váltom meg a világot - némán
állok és nézem a kék eget...
nem hatok egyre, sem egymásra,
nem kell több, csupán egy szelet
a szabadságból, de nemcsak úgy
félvállról... ígérem, véletlenül sem
görbítem meg a teret, ahogy nem...
nem esik jól ma semmi,
olyan esetlen, halvány
minden mozdulat,
talán jobb lenne
magam félretenni,
talán nem zavarna
a tudat, hogy annyira
színtelen a most, és pont...
Kiszakítod magadat urnádból,
egy lépéssel ott teremsz a létben,
megkezdődik valóság-sokk álmod,
dimenziók nyílnak meg a térben.
Holdba fordult árnykép csurran tűzfalon.
Nyomában kúsznak súlyos idők.
Éj ringatta sorsok vállakon,
mint lyukas zoknin elnyűtt cipők.
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.