Történet
"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű;
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."
Pygmalion és Galateia
Szunnyad a test, de a lélek álmodik éppen.
Fest. Kaleidoszkópján át milyen neki művészi kép?
Pazar, örvénylő szelet beillesztve többféleképpen.
Olvasd hát, ecset merülve szivárványba lép...
Elmesélek egy történetet egy réges-régi korból,
Hallgasd, és meríts hát egy kupával a borból...
Volt idő, a bendő nem kellett az úrnak!...
Feltámadt Jézus!
Reménység... szeretetre.
Fények... kigyúlnak!
Életemet négy fényes napsugár
öleli át, bearanyozza immár.
Huncut mosolyukkal felvidítják,
szavaikkal szebbé varázsolják
szomorkás hangulatú napjaim.
Ők a kincseim, az unokáim.
Betty szólója
Alig hittem el, eljött, itt volt mégis!
Ismerem már rég, de nem tudtam titkait!
De látva bizalmam, elmondott néhányat!
Úgy kértem, meséljen életéről nekem!
S ő tovább mesélt!
A történetünk rövid, de felejthetetlen,
mikor összeismerkedtünk az interneten.
Szép, zöld szemed nagyon megtetszett,
jókat beszélgettünk, nem is keveset.
Megtörtént, a farkas báránybőrbe ugrott,
áhítatos képpel még imát is mondott.
Meglátta egy birka, kényszert érzett arra,
gyapjas szőrű farkast családba fogadja.
Az a csodás XVII.-XVIII. század!
Úgy háromszáz éve már, épp elmúlt vízkereszt,
szájára vett a vármegye egy koros főnemest.
Örökös után sóvárgott, nőül vett egy ifjú lányt,
mégsem jött össze néki, bármit is csinált.
Történt egy nap, hogy jegyzőjével sietve Bécsbe ment,
talán az udvar orvosa a kudarcra szert teremt.
Mikor kezembe veszem a könyvet,
belőle múlt és jövő köszönget,
megszűnik a külvilág számomra,
a könyv az előadás páholya.
Egy régi történetet suttogott fülembe az őszi szél,
romantikáról, sorsokról, tiltott szerelemről mesél,
Haj, az ősi park ösvényei, sokat tudnának mesélni
egy gyönyörű grófnőről, ki szívből tudott szeretni.
Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom, a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön talán még máma.
Eljöttem én ma... hozzátok ide,
Fontos, hogy itt locsolhassak párat.
Adjátok a páleszt már most ide.
A kenyér meg sonka meg még várhat.
Végre, újra itt a húsvét reggel,
Ma egész nap boldog minden ember.