Történelem
Szívemet oly sokszor valami szorítja,
régmúlt történelmét újra elolvasva.
Most csak azért írok, mert fel kell idéznem,
Istenünk nevében: Miket tettünk régen?
Elengedlek, Múltam...
- De mi van, ha mégis visszatérsz?
Mert visszatérsz!
Megtapasztaltattad velem a jót és rosszat,
- De neked ez úgysem elég!
Hogy jönnék én ahhoz, pálcát törjek érted?
Kétségbe mért vonjam több, mint ezer évet?
Hiteles források bár-csak lehetnének!
Akkor talán én is szentként tisztelnélek.
...és megnyílt a világ,
szabadon lélegeztünk,
nyögvenyelős utunkban
megszűnt, mi akadály,
nem voltunk kevés,
talán inkább ébredők,
kicsit gyermeteg volt lelkünk,
még tanultuk a szebb jövőt...
Eljön az idő,
mert már az sem bírja,
mindenki csak szidja, szidja,
hazug, gőgös paródiát,
kézcsók és meghajlás,
monológ színdarab,
függönye rázuhan.
Mint ballagó vándor a füves pusztán,
Úgy lehajtom én is mostan a fejem,
S várom a vigaszt, mi nem jön tán ma,
Zsebembe rakom mind a két kezem.
Ősi magyar földünk ismét nagy veszélyben!
Bosszúszomjas Henrik támad seregével.
András küldött futárt szép Lengyelországba,
- Béla, hű testvérem, térj vissza hazánkba. -
Megbízta jó öccsét ország védelmével,
támadó németet haddal űzze széjjel.
Itt vagy hát, március? Ünnepel a népünk.
Megbocsájtást mindig múltunktól remélünk.
Kokárdás emberek a Múzeumkertben,
megváltásra várnak szép történelmünkben.
Feketébe öltözött a Somogyvári királyság,
István úr, hol vagy? Ez neked a kiváltság?...
...sokszor látom magam előtt
apám titkokat rejtő szemét,
fájdalomban mélyen megült,
túl sok volt a keserű megélt.
Nektek, kik a sült galambra nyitott szájjal vártok.
Feledtétek "Ember Fiát", ki egykor megváltott?
Emlékeztek Golgotán, fenn a három keresztre?
Egy lator a megváltását Jézus által nyerte.
Hol a hegyek égig érnek,
felzeng még egy régi ének:
ősi hontól elszakítva
itt maradtunk kitaszítva.
Tovaszálló, régi regék,
Igazmondó, ősi mesék,
Arvisura, öreg rovás,
Elfeledett magyar szokás.
Lovasok vágtája, hej!
rézszőrű, csillagos, pej.
Akhal tekinik habos
hátán rúgtatnak magos
égig, gyolcsuk fehér ing,
feszül az íj, s megérint
a húr, surrogó delej.