Történelem
Mint ballagó vándor a füves pusztán,
Úgy lehajtom én is mostan a fejem,
S várom a vigaszt, mi nem jön tán ma,
Zsebembe rakom mind a két kezem.
Ősi magyar földünk ismét nagy veszélyben!
Bosszúszomjas Henrik támad seregével.
András küldött futárt szép Lengyelországba,
- Béla, hű testvérem, térj vissza hazánkba. -
Megbízta jó öccsét ország védelmével,
támadó németet haddal űzze széjjel.
Itt vagy hát, március? Ünnepel a népünk.
Megbocsájtást mindig múltunktól remélünk.
Kokárdás emberek a Múzeumkertben,
megváltásra várnak szép történelmünkben.
Feketébe öltözött a Somogyvári királyság,
István úr, hol vagy? Ez neked a kiváltság?...
...sokszor látom magam előtt
apám titkokat rejtő szemét,
fájdalomban mélyen megült,
túl sok volt a keserű megélt.
Nektek, kik a sült galambra nyitott szájjal vártok.
Feledtétek "Ember Fiát", ki egykor megváltott?
Emlékeztek Golgotán, fenn a három keresztre?
Egy lator a megváltását Jézus által nyerte.
Hol a hegyek égig érnek,
felzeng még egy régi ének:
ősi hontól elszakítva
itt maradtunk kitaszítva.
Tovaszálló, régi regék,
Igazmondó, ősi mesék,
Arvisura, öreg rovás,
Elfeledett magyar szokás.
Lovasok vágtája, hej!
rézszőrű, csillagos, pej.
Akhal tekinik habos
hátán rúgtatnak magos
égig, gyolcsuk fehér ing,
feszül az íj, s megérint
a húr, surrogó delej.
Gyufalángnyi emberlét, szinte csak
homokórában pergő pillanat,
elveszejt fénypille-mosolyokat.
Figyelem, a parázsmécs-alkonyat
hogyan méláz fáradt, kék szemével,
majd esőfellegű merengéssel
rám hangolja magát. Csendességgel
virradok e világba... ezer évek...
ipsa historia repetit
A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsó felét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.
Minden, ami elmúlt, könnyen lehet emlék,
az kell hozzá csupán, azzá tegye elméd.
Jöttetek,
s hoztátok a sztyeppék friss fű illatát,
vad csikók törtek be, s hozták fehér ló
fiát.
Ne hagyjuk, hogy vészharang
zengjen Magyar földön!
Én nem hagyom, hogy elvegyék,
amit őseimből őrzök!