Történelem
"Gróf úr, ne várjon, vágya csak múló etűd."
Könnyed angyalléptek az íróasztalon.
Micsoda titkokat rejt e nép,
eredetmondák, ringó regék
és tetszhalott álmaink
kihajtanak-e megint?
Elkezelt kelés a múlt.
Nálunk "idő van" mindig.
Ez a nép sose tanult
meg önmagában hinni.
A világi nyüzsgést kizárom.
Képzelet és álom
peremén a buzuki
gyorsuló futamai
elsodornak a türkizzöld tengerig,
hol a sziklagátat dagályok verik...
Ifjú suhancként
Tizennyolcat alig töltöd be még,
Már érkezik hozzád a távirat,
Férfiként szolgáld hazádat!
Európában javában folyik a háború.
Amerikaiak szándékosan távol maradnak...
A sárga csillagot
Kötelezően viselned kell!
Hovatartozásod jeléül
Kabátodra kitűznöd kell!
Mondd, ember! Hányszor lehet téged
még megváltani!?
Kereszten hány messiásnak kell
még hitet vallani
érted, ki nem becsülsz a jusson
kívül szinte semmit!?
Nektek, kik a sült galambra nyitott szájjal vártok.
Feledtétek "Ember Fiát", ki egykor megváltott?
Emlékeztek Golgotán, fenn a három keresztre?
Egy lator a megváltását Jézus által nyerte.
Csak remélni mertem, talán továbbláttok!
Belátom, túl erős a "turáni átok".
Ma még tagadjátok őseinknek hitét?
Vissza nem kapjátok már soha, semmiképp!
Akkor nemzetünknek sanyarú volt sorsa.
Csak az égben tudták, kinek mi lesz sorsa!
Ott voltak béklyóban, ítéletre várva
Aradon, s Batthyányi a Budai várban.
Volt egy pedagógus, bölcs és nagy tudású.
Szekundert nem adott, bár` volt diákja bárgyú.
E csodás embernek vajból volt a szíve.
Minden szava szent volt. Ilyen volt jelleme...
A Centrál Kávéház egy asztalánál,
hol egykoron Karinthy és Ady ült...
Olvasván a híreket, ma már bizony értem.
A hatalmas bölénycsordák, mért` tűntek el régen?
Tízezrével szelték által egykor rég` a Prérit,
kik élnek még indiánok, már csak ők mesélik.
Beléremegtek a hegyek, mikor ott vonultak,
végre így az őslakosok, egyszer jóllakhattak.
Húsvét után negyven nappal
Jézus Mennybe szállott.
Tanítványaira bízta
a földi világot.