Töredék
Borús
Bor-gúzsba köti az életem,
Addig sem bánt a félelem.
Felejtem, hogy mit miből,
És mit kitől kellene.
Most ittam el, vigye el a fene!
Olyan korban éltem én e földön,
Hol a szenny volt mérvadó.
Nem volt itt semmi értékünk már.
A pénz lett az igaz helyett a mindenható,
Lelkünkben nem Isten élt tovább.
Oly nehéz azzal beszélni
Ki szóba sem áll veled
Pedig egykor égre-földre esküdött
Hogy ő bizony szeret
Megdobban a szíved,
Amikor feléd nevet,
Percek múlva mégis
Szikrát szór a szemed.