Tópart
Undok néni belépőjegyet
tép, a viharjelző kataton.
Vitorlás álom ring a tavon,
a bójánál felfújt jéghegyek.
Itt az ősz, most újra sárgában van a táj,
Könnyű köd lebeg, a szemeknek nagy a báj.
A víz halkan sikít, majd tudatja, nem beteg,
Pár levél sietne a partra, de megreked.
Tópartról a nádat lesni,
Víztükörbe feledkezni -
Levegőből idillt csenni,
A récékkel elröppenni.
Hatalmas villámlásokkal jött a nagy ár,
S hideg szél süvített át a pusztán.
A tó vizébe úgy hullott le az eső,
Mintha siratna valamit ő.
Hajnal hasad tó partján,
Korán kelt a sporthorgász.
Parton ül már, ho-ho-hó,
Üres még a haltartó.
A tópart sem változott, csak mi ketten,
emlékedet sokáig őrizgettem,
újra itt vagyok, hol az ég lángoló,
remény fénye halovány, pislákoló.
Nyári reggel a tóparton
Hajladozik szépen a nád,
Ásítozva ébredeznek
Sárga pihés, csöpp kiskacsák.