Tópart
Sétálok a vízparton,
Csendes horgászok mögött,
Nyugodt a víz, szélcsend van,
Csak néhány vízimadár
Cikázik a tó fölött.
Síkfőkúti tónak zavaros a vize,
lezúdul a hegyről a sok gezemice.
Horgászok serege lepi el a partot,
lógatják a vízbe a sok csontkukacot.
Este van, lefelé jár a Nap az égen,
Bíboros ruháját maga mögött húzza,
Majd megáll dombok mögött az erdőszélen,
Hogy még egyszer utoljára beragyogja.
Barnult levele a hársnak -
hajamba hull,
virágok szirmai sírnak -
a hársakon túl.
Egy káprázatos tó szélén,
ahol együtt van víz és fény,
a kiálló sziklaszirten...
Száraz levelek hevernek a parton,
szellő forgatja meg őket a porban.
Őszi este ereszkedik a strandon,
a Nap szikráit a vízen szétszórja.
Neszre ébredek, függönyárnyak osonnak
Tavaszi szelek illatokat hordoznak
Ólomlábú percek álmodozva jönnek
Kerek arcomon peregnek örömkönnyek
félig élő
félig holt
mocsár mélybe
csendet olt...
Esti Szellőlányka szoknyája libben,
kecsesen sétál Balaton partján.
Dúdolgat magában, nehogy zajt keltsen,
játszi ujjak futnak a víz fodrán.
Rönkök között hézag,
rálátni a vízre,
félkörben drót tartja
össze, állunk öten...
Parton
Nap szól este már a tónak.
"Kerüld el a buktatókat!"
Fénye által utat lesve,
Mólón várni számkivetve.
Tikkasztó a nap,
A tó hívogat,
Hogy megmártózzam,
Forró testem lehiggasszam.
Egy szép tó partján ülök,
csodás világ vesz körül.
Érzem, már a látványtól
a lelkem is felderül.
Milyen jó is itt a tóparton,
átölel a csend, a nyugalom,
a nap most tér nyugovóra,
aranyhidat terített a tóra.
búcsúzik a nyár
Csend hallgat fájón,
meghalt már a nyár,
ördögszekéren
utazik a szél,
piros bogyóktól
pirul a bokor,
vadkörte vacog,
som savanyodik...