Titok
Egy álmos völgyben járok,
és semmit sem látok.
Minden szellem már rég halott,
így semmi jót nem várok.
Egy elveszett tekintet
keres a távolban,
egy magányos szív kiált
érted halkan.
Túlértékelt értelem,
Semmiből lett hirtelen,
Világon az egyetlen,
Csak egy hús legyen.
Nappal miért nem látszanak,
tündöklő csillagok az égen?
Biz` Isten, nincsen születés-
napom!
Vagy ennyire beteg lenne?
Tudtommal anyák napja
sincsen,
és a nőnap sincs még
itten!
Visszariadtam tudatlan,
Nem tudván, lehet, nem lehet,
Csak töprengek, lehetnék-e karodban.
Sok kincset rejt, mely nem fénylik,
Sok rosszat is, mely tán megrémít,
De miként tesz szolgálatot a nemes,
Attól függ, benne az ember mit keres.
Mikor villámokat szór szemem,
s együgyű testem nyolckarú,
lehet, hogy elmém játszik velem,
vagy csak véletlen déjá vu.
Mérföldkő
Évek óta rejtegetve
Családtag s barát elől,
Idén mindez felfedve,
S minden fal körülöttem ledől.
Vékony jégen táncol a lélek,
titkok izgalmas ritmusán lépked,
(egy-két-há-egy-két-há)
így szárnyal rá!
Gyere velem! Gyere újra
olyan titkos randevúra,
tudod, úgy, mint ezer éve:
hűs habokban, lázban égve...
Fehér őz pihen a tisztáson,
Figyelme mindig máson,
Folyton tart valahova,
Sehol nem marad nyoma.
Légy a titkom,
titkod leszek,
titkot adok,
titkot csenek.
Dolgozatot jelent be a tanár,
Felzúdul a sok csatár:
Ne!
Ne!
Sötét ösvény vezet időtlen,
Itt nem jár már az idő sem...