Tisztelgés
Eljött e nap, eljött újból,
és erről szól kis énekem.
Tudja Isten, hogy mi okból,
én a nőket szeretem.
Én írom ezt néktek, Toldi Miklós, biz ám,
Hogy esett az ég alatt minden jótettem és hibám.
Ki majdan ezt olvassa, tán bohózatnak véli,
De remélem, hogy a végén valami okulás is éri.
Kancsendzönga havas csúcsán
Ifjú MAGYAR mosolygott,
Meghódított egy nyolcezrest,
Néhány percig boldog volt.
Szegényebb lett ez a világ,
te már nem vagy közöttünk.
Jó tanár úr, fentről nézed,
utad miként követjük.
Ha az ördög cimborájának tartanak,
ne bánkódj; hiszen amikor az emberek
egy varázslatot ésszel meg nem értenek,
olyankor hetet-havat összehordanak
Álmomból ráztak fel a számon kérők
- mikor nem őrzött kapu a torok -
kérdéseim, a mindig visszatérők,
lelkemet féltő inkvizítorok.
Csiribiri, csiribiri
hűvösben -
megmártózunk
bűvödben.