Természeti szépség
Rám omlott a tavasz
meleg lehelete,
fák hulló virága
nyarat köszöntötte.
Tóparti emlék:
békavartyogás, béke,
gyékényes s nádas.
Vízen csillogó fénypont,
édesapám horgászik.
Előttem ment az esti félhomályban,
fehér uszályán szikrázó pelyhek,
csipkevásznat szőtt a zúzmarás fákra,
csend feszült a törékeny selyemre.
A lemenő Nap fénye
Már érett és bölcsebb lesz.
Nem süt olyan tüzesen,
Csak lágyan és csendesen.
Ó, édes tavasz, szép virágokkal,
Szépséged betölti a levegőt.
Illatos illatod a legédesebb harmat,
Minden árnyalatú, finom virágaid.
Éneklő foltot láttam napsütésben
Ott hol a zöld fű s a kék ég összeért
Pacsirta danolt s a kukorica közt
Sejtelmem egy csöppnyi rigó is élt
Egy kissé lejjebb édes dallamra
Pillangó táncolt zöld szinpadán
Mint balerina repkedett fel és le
A délelőtt édes fénylő sugarán...
Esti csendben...
Az égen felhők gyűlnek,
Beborítják az eget.
Sötétedik az ég alja,
Meghozza a szelet.
Szeretnék hálát adni a rossz napokért,
mikor a remény vitorláit a bánat
tengerén már régóta nem találtam.
Szeretnék hálát adni az égető könnyekért,
melyeket titokban, némán csorgattam
lelkem mélységes mély kútjába.
Lásd meg a világban az élni akarást,
Örülj, hogy láthatod a hajnalhasadást!
Kapaszkodj a természet áldott szépségébe,
Ami egyformán áll bárki rendelkezésére!
Őrülten szerelmes vagyok a tavaszcsodákba,
fenséges orgonák fejedelmi illatába,
virág szőtte kikelet szivárványarcába...
Zöld mohákon száraz levél,
öreg fákkal teli ártér.
A kiöntött víz halkan remeg,
sehol sincsenek emberek.
Tönkretevő pesti takony,
Távoli zajos betontenger,
Tisztára mosó Bakony,
Töltekezés lágy természettel.
Szeretem nézni e mély lilát.
Érzelmeimnek a pátoszát
felkelti bennem e szín-csoda.
Tengerkék-léted a záloga.