Téridő
idő, mely időtlen
tér, mely vándorló
szív, melyben időztem,
hiány, mi mángorló
Görbül az idő, görbül a tér,
Görbül a lélek. Megőrültél?!
Hajlik a szívem, hajlik, amíg
Hajlik a világ, hajlik a sík.
Mire kell az idő?
Vajon mire kell?
Hogy legyen még nevelőd,
Kitől tanulva tisztelj?
Megmérheted, milyen magasak a fák, a hegyek,
a katedrálisok, melyek az eget ostromolják csúcsaikkal.
Megmérheted, milyen hosszúak a csermelyek, a folyók,
melyek körbekanyarogják a földet, az éltető vizet hordozva.
Öregedve lesz
Szürreál a valóság,
Mi távol van, az
Az igazi, a reál`,
A téridő messze száll.