Tenger
Tördelt apályon keskeny csík a Nap,
a Hold rezgése alvadt kékítő,
s a hullámok zajába nyelt idő
hármas kezébe zár a pillanat
Fürödnék veled a hűs tengerben,
nyáron a parton hevernénk este.
Imádnám, ahogy a lélek rebben,
veled s érted örök szerelemben.
Gondolataim zavaros tengerében úszva
egy ismeretlen ismerős arcot pillantottam meg lopva,
csodálkozva rám nézett,
s tekintetünk hirtelen összeforrt a névtelen tömegben.
Oh, Természet, mily gyönyörű vagy,
szeretek gyönyörködni benned.
Vajon meddig tehetem még,
mikor szólítanak? Most kell menned!
Csöndes utca moraját
Halkan súgja a szél,
S csak hallgatom Koppenhágát,
Miként éli életét...
haikulánc
bambuszlevelek
mandula ívű szemek
szusivacsora
Családi nyaralás csodálatos dolog,
Horvátország felé két autónk robog.
Közeleg a határ, kell-e sokat várni?
Nincs előttünk senki, nem is kell kiszállni.
A jóleső, vidám percek szélsebesen
távolodva peregnek.
A múló idő derült pillanatában
máris ott az elválás.
Tengerparti pálmafák
derekukat ringatják,
esti szellő simogat,
virágok illatoznak.
Tenger habja csókolja
Elfelejtett homokszemek partját.
Néha felrémlik a szél hangja,
Gyengéden siklik az élet sivatagján.
Némán ülök a tengerparton,
Tekintetem a hullámokon.
Ó, mily ereje van a víznek,
Fodrozódnak habjai fehéren.
Egy kebelbarátság margójára
Sodródtam az árral az élet nagy tengerén.
Csak lebegtem, és nem tudtam, ki is vagyok én.
Hatalmas örvények lerántani készültek.
Gyönyörű, vad madarak fölöttem repültek.
A lenyugvó Nap miatt volt...
Az égről épp lebandukolt,
S hogy palettáját lengette,
Véletlenül elengedte...