Tenger
Tedd úgy, hogy más ne lássa!
Tedd ezt meg mindenki másnak!
Arcod, ha beszél, már cselekedtél!
A legszebb árnyék az igazi ajándék!
Vonaton ülve hallgatom,
ahogy ritmusra kattog a kerék,
tűnődve nézem, önfeledten,
ahogy szalad felém a vidék.
I.
Hangzavar volt, káosz, ricsaj,
förtelmesen harsány zsivaj,
énekelt egy vészjós szirén
poshadt tenger bűzös vizén
...amit tizedmásodperccel ezelőtt
lendített át rajta csontos ujjú,
gipszfehér kezével, s bomló húsú
tenyérrel operál, fárasztja vele
és hozzádörgöli márványos arcát.
Hálót vetett az előző este,
Dúdol csendben egy magányos halász.
Bizakodó, jó neki a kedve,
Hálóját húzva fel, csak egy dalt dudorász`...
Nézd, milyen szép
a havas hegyoldalról
lefolyó csillogó jégszelet,
mikor a Nap ránevet.
Szerelem, szerelem,
de szép is tud lenni,
érdemes miatta
néha lépre menni.
Piktorként viselkedett a villám,
Ezüst szemeit rám villantotta.
S feszes lábait görcsbe rántotta
Isten míves keze, ó, s egy hullám
Vágott torz arcába, ősz hajába.
Bibione csodás tengerpartján
a homokon süttettük a hasunk,
az Adriai-tenger hullámain
szelíden ringatózott csónakunk.
Álmomban mindig olyan kék, ragyog és bűvöl a tenger,
Fodrai kis gyöngyszemecskék, selymesek, mint bársonyhenger.
(3 soros-zárttükrös)
Immár fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg, és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.
Napfelkelte a tengeren,
de gyönyörű-szép látvány,
víz tetején terjed a fény,
mint valami szivárvány.
Hazátlanul bolyongok e tájon,
jobb élni a szelíd rónaságon.
Ridegek az északi, nagy hegyek,
kegyetlenül hidegek a telek.
Ha tenger leszel,
én a partja,
ha elragadnál,
én hullám rajta.
Fekete tengernek
homokos a partja,
de sokat sétáltunk
kedvesemmel rajta.