Téli táj
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek születésüktől fogva mindig zöldek...
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
(3 soros-zárttükrös)
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés,
Miközben rettenetesen hideg van, és nem oly` kevés...
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés.
Dér palástja hullt a fákra,
foszlott volt és szaggatott;
zúzmarává lett a pára,
mit a hajnal ott hagyott.
Ablakomon keresztül bámulom
A lomjukat lehullajtott fákat...
Csodás ez a fehér alkony,
Lassan haladok a havon.
Bámulom a naplementét,
Alkony nyeli föld peremét.
Kínai versformában...
Jégcsapok
Fürtökben csüngnek
Sorban az eresz alatt.
Fecskefészkek üresek,
Rég elköltöztek.
Az ősz készen áll, nem tréfál,
Tájon innen s túl átsétál,
Gyűjti a kevés meleget,
A hidegnek készít helyet.
Itt a tél
Csípős szél fújdogál, hozza a tél illatát,
Ködös hajnal dereng, nem látni nap sugarát.
Erdőt, mezőt s rétet szürke lepel befedte,
Fák könnye hull, lombjukat a szél tönkretette.
Úgy tűnik, a bárányfelhők már téli szállásukra vonultak,
És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak...
A könnyű, esti szél dúdolgatva havazást ígér... varjúknak?
Vastag a jég, és száguld a szán,
messzire jutsz a tél vonatán;
fagy sem kisebbít vonzerején,
barázdát szánt a hó mezején.
Finom hólepel takarja a téli tájat,
úgy ahogy gyapjú védi a hideg lábat.
Ma jött meg a Télapó,
Nagy szakálla van, fehér, mint a hó,
Szép, piros a ruhája,
Puttonya az ajándékkosara.
Messzi hegy ormán tombol az orkán,
reccsen a szikla, koppan a kő,
jéggé van fagyva minden alatta,
dermedt a föld, és zord az idő.
Télapó nem is kopogtat, lovas szánnal érkezik,
Mivel a gyerekek várták, nyitott ajtó kinyílik.
Mosolyogva köszön, mondja, szervusztok, gyerekek,
Vártatok, sokféle ajándékot hoztam nektek.