Téli táj
Tél a dombok, völgyek fölött...
A télről mélázott a szerzőpáros versben és 3 soros, zárt-tükrös versszakokban...
Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg,
Sok kismadár most éppen Afrikában csicsereg...
Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkben,
Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe.
Szélvihar kereng
Kopasz, havas rét felett!
Kezdő hóesés.
Dideregnek az őzek,
Kölykök lassan felnőnek.
Don-kanyarban... még élő poéta vagyok
Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését...
A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak... remélem, még bírok...
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már sírni sem bírok!
Don-kanyar krónikása egy poéta
Harctéri meditáció versben, apevában és haikuban...
Bizakodón gondoltam mindig, a ridegen hideg tél is lehet szép,
De ma már tudom, ha ezt látjuk, akkor jobb, ha elővett régi fénykép...
Itt mintha dézsából öntenék ránk a hideget,
Így ezt aztán jól beszívjuk árokban eleget.
Csattog a fagy foga,
csipkét sző zúzmara,
fátylát lebbenti
szél támad,
hófehér a világ,
készül a jégvirág
ablaküvegre
mintának.
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek születésüktől fogva mindig zöldek...
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
(3 soros-zárttükrös)
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés,
Miközben rettenetesen hideg van, és nem oly` kevés...
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés.
Dér palástja hullt a fákra,
foszlott volt és szaggatott;
zúzmarává lett a pára,
mit a hajnal ott hagyott.
Ablakomon keresztül bámulom
A lomjukat lehullajtott fákat...
Csodás ez a fehér alkony,
Lassan haladok a havon.
Bámulom a naplementét,
Alkony nyeli föld peremét.
Kínai versformában...
Jégcsapok
Fürtökben csüngnek
Sorban az eresz alatt.
Fecskefészkek üresek,
Rég elköltöztek.
Az ősz készen áll, nem tréfál,
Tájon innen s túl átsétál,
Gyűjti a kevés meleget,
A hidegnek készít helyet.
Itt a tél
Csípős szél fújdogál, hozza a tél illatát,
Ködös hajnal dereng, nem látni nap sugarát.
Erdőt, mezőt s rétet szürke lepel befedte,
Fák könnye hull, lombjukat a szél tönkretette.
Úgy tűnik, a bárányfelhők már téli szállásukra vonultak,
És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak...
A könnyű, esti szél dúdolgatva havazást ígér... varjúknak?