Téli erdő
Éjjeli kékben
fürdik az éden,
száz kicsi csillag
fényeket önt,
sok pici bársony
száll piheszárnyon:
zúzmara repdes,
tél beköszönt.
Vivaldi
A mozdulatban
van mozdulatlan,
f-mollban vacog a száj....
Hófödte táj, jaj, nagyon szép,
ahogy a havon csillog a fény,
egy kicsit ezüst, egy kicsit kék,
kár ide szó, minden beszéd.
Minden fehér csupa-csipke,
magot keres kicsi cinke,
őzgidácska csetlik-botlik,
körötte a friss hó porzik.
Jártál egyedül téli erdőn?
Hol nem hallatszik semmi más.
Fák ropogása, fagy, ha eljön,
s alattam sítalpsuhanás.
Szél kóborol, borzong a fenyő zöldje
tél fagyos hidegében társ nélkül.
Fény csillámlik, fagy éji erdejében
ordít a farkas-hideg keményen.
A tönkön ültem
ott, és sütkéreztem
a napsütésben,
kialudt körülöttem minden,
eltűnt a tér, és megállt az idő...
Téli erdőben
Befagyott tavak jege.
Télnek közepe.
*
Égen úszó, szürke felhő
elrejti a fénylő napot.
Néma, zordon téli erdő
oly árva, oly elhagyatott.
Téli erdőben bóklászok,
etetőknél meg-megállok,
milyen szelídek a vadak,
emberektől nem tartanak.
Téli erdő mitől ragyogsz?
Ágaid már rég csupaszok,
...de mit beszélek,
fehér dércsipke...
állatmese
Boldog volt az erdő népe,
jöhet a tél, nem fog fázni,
mindenkinek jut majd étel,
nem kell félni és vigyázni,
sakál falka mellett hálni.
sziporkázva szórják fényüket
hideg téli estén a csillagok
fagybalták mutatják élüket
jégvirág nincsenek illatok
Erdő mélyén
jégülte fenyvek
alatt állok;
álomvilág hallgatag
mezsgyéjén
csodára várok...
Leszáll az est.
Az erdő lakói,
fázósan bújnak
vackuk rejtekén.