Tél
Ékes s néma volt e vidék,
sóhajtoztak a hópihék.
Hó ropogott lábam alatt,
csupasz csipkefára tapadt.
Alkony szállt a téli tájra,
Az öreg nap most megpihen
Megmártózva a semmiben.
Sokszor volt már, és lesz ilyen,
Ez ma mégis más, azt hiszem.
Lent a völgyben, az öreg fahídnál
Azúr-kék égen hófehér felhő suhant,
zöldellő fákon üde rügy dalra fakadt.
Lila ibolyát, orgonát, friss barackvirágot
kínált - mint örök ifjúság -
míg lent a völgyben, az öreg fahídnál
szélsebes iramban elhaladt egy vonat,
a kupéban virágos ruhában ülve
tovatűnt a tavasz.
Kovács Gabriella (Nightspirit)
Testetlen lélegzek,
Fűszálak billennek,
Fátyolként libbenek,
Fotontengerben
Felhőkkel süllyedek.
Nem olyanok a telek,
mint régen voltak,
mint mikor gyermekkorunkban szánkóztunk a hóban.
Hófelhők
Szürke felhők
gyülekeznek,
dombhátakon
megpihennek.
Szürkés az ég, hallgat a táj,
hullik a hó, billen az ág,
surran az őz, szökell halkan,
amerre néz, hópaplan van.
Fura jégábrák,
Láthatóan virágok.
Locsolni nem kell.
Könnyű szél borzol tavaszi szellő
Ráül vállamra lágyan cirkulál
Tiszta az ég nem zavarja felhő
Fák gallyain tükör a napsugár
Csikland a lég üde mozgást sejtő
Lábam rohan majd hirtelen leáll
Csicserihad fiókákat rejtő...
A Böszörményi termálban
töltöttünk egy hetet,
ki is locsiztuk magunkat,
ahogy nekünk lehet.
A vékony jégtakarót megcsipkedi
néhány apró madár.
Pici teremtések születnek
bokor alján, világunk ágas-bogán.
Téli vasárnap
tépi ruhádat,
szél viszi messze a távoli vágyat!
Gyötört ágon tavasz bujkál,
S míg szürke álmát felejti,
A hópaplanban szendergő táj
Meleg könnyét elejti.
Kevés hullott belőle,
csak hintett a tájra
kicsit...