Tél
Anyu olyan fehér télről mesélt nekem,
hogy a gondolatától is káprázik a szemem.
Elképzeltem, mint egy képeslapot,
amit tegnap a szobámban hagyott.
A madarakról a télben...
Már hideg, ólmos
Az estéli szürkeség.
Tyúkok elültek.
*
Mert fagyot nyeltek
A szirmok, oly` kemények.
Szél
dalol
kies tér
árváinak
hideg ölében.
...
Megdermeszti arcomat.
A világ most cserbenhagy,
Meg kell vívnom harcomat.
Álruhában jár a tél.
Szakadt kaftán térdig ér
Tél Úrfin.
Szürke, lucskos, opálos a szendergő világ,
kéményekből pipálnak az ében füstkarikák.
Eltűnődve hallgatom a csendet, zord tél les be,
dúl-fúl, párbajt vív, hol dérrel-dúrral áll lesben.
Kaptat a hóban
két kicsi pej ló,
koppan a jégen
nyolc kicsi patkó.
Ó, hogy ragyog a néma, hófedte róna,
békésen szundít a berek és az óhaj.
Olyan káprázatos, varázslatos, békés...
Erdő csupaszon,
Sok-sok kóró is fázik.
Ágzörgős hideg.
*
A kis napsugár
Csak reszket hangtalanul.
Hol vagy, merre jársz, bársony hófelleg,
bús tekintetem mélyen, némán messzi mereng.
Úgy hiányzol te, hegynyi hóbunda,
nézd, integet a szél, várni ő is elunta!
Tavasz
Még hidegen fénylik a füstszínű reggel,
még hószagú harmaton siklik a Nap.
De érzem szívemben a rügy fakadását,
amint lelkem tüzével megsimogat.
Reszket a Hold, nagyon sápadt,
a csillagok is mind-mind fáznak,
süvít a szél bősz haraggal,
zúzmarát lehelt a hajnal.
romlása...
Süvítő, hideg szél
Sapka mentén fülbe tér.
Juj, úgy érzem, hideg,
Jaj, míg hazabiciklizek.
...Szürkületbe süppedve nézem, hogy sötétülnek
az árnyak, s nyúlnak el a nyers havon.