Tél
Olyan volt a hegy, mint a gyémánt, kristály csillant,
zúzmarák békésen szenderegtek a fákon.
Tükörsík volt a föld, kies, élő nem akadt.
De mégis! Varjú recsegett e néma tájon.
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Valentini napfény
ragyog fent az égen,
hóvirágot szedek
kedvesemnek télen.
Egy januári hideg, téli napon
disznó visít udvarunkon nagyon.
Álmos szemekkel nézek ki a tájra,
védekezik keményen az árva.
Vasárnap reggelén
törlöm a szememet,
méregtől elvesztem
menten az eszemet.
Télapó közeleg,
csillagos az égbolt,
ilyen hideg éjjel
jaj, de régen nem volt.
Alig várom már a vízkeresztet,
maszkabálban mulatni szeretek,
felteszem a sminkes álarcomat,
megviccelem vele a páromat.
Fenyőfákon fény ragyog,
olyan, mint egy álom,
téli idő vánszorog
botladozó lábon.
Vízkereszt napjával kezdődik a farsang,
hideg, téli estén messze száll a visszhang...
...kék színű sapkája,
csupasz, vézna lába,
kopasz ág dajkálja
Karácsonyra itthon vagy a frontról...?
Advent van már, hazajössz-e, hites párom?
Karácsonyra együtt lesz-e a családom?
Csendben merengek a kis ablak előtt,
Látom, hogy szállja be a hó a háztetőt.
Tudja valaki, hogy honnan ered?
Vagy csak nézzük, ahogy mindent betemet?
Szerelemre születtél, nem olcsó vágyra...
"Mennyből az angyal lejött" - a Megváltó,
Égben választott, földi útmutató.
Végig-kísér, nézd, az isteni béke,
A Messiás vállalt, meggyőző érve.
Heje-hó, haja-hó,
polkát jár a bolha.
Nézd a döngi-dongót,
fürgén vele ropja.