Tél
Kalendárium képekben
Muzsikus
Jégcsapon játszik
Csendszőtte melódiát
Éjjel a holdfény.
Fátyolón átpislákol a fény.
Utcai lámpás bágyatag lény.
Lassan hullik le a végtelen,
Hópehelyben remeg a félelem.
Az utakat lucskossá, csúszóssá teszi,
füvet, bokrot, fákat fehérre festi.
Fehér a határ és a kertek alja,
tavaszban a tél bizony ilyen aljas.
Téren játszó szélben
visszaérkezett,
faggyá váló kékben
függ a tó felett.
Tavaszi nap melege
Megelőzve legelte,
Ölelte az éjszakát,
Melyen anyám
Szívéhez emelt.
Csont-fehér még a köd, szürke még a hajnal,
csöpp cinke kuporog, apró teste reszket,
jöhetne a tavasz gyógyítóbalzsammal,
melynek lehelete parázsvágyat reptet...
Hallhatjuk hangját - "nyitni kék" - cinegemadárnak,
dalával udvarolgat a delelő nap fénylő sugarának,
ma csepegő eresszel köszöntötte a hajnal, a kikelet,
s máris pompás fészket, a fészekbe társat keresett.
Szőlő ágán cinege,
Ringatja a venyige!
Hintázik e gyenge ág,
Széllel hajlik, mint a nád.
Ablakon kék zúzmara,
homályos a táj,
hideg szelek fújtatva
tépkednek pár fát.
Néha reszketek:
hógömbben pilinkézve
a sors kezében.
*
Megváltást remél
Isten szeretetében
hópehelynyi lét.
Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.
Türkizég alatt születtem egykor,
Utcánkra színes levelek hulltak -
Nefelejcs volt anno a gyerekkor,
Míg a birsek őszbe halványultak.
Ez is csak úgy indul,
mint az összes
többi reggel:
lassan, álmosan -
majd az ember felkel,
és kinéz a párás,
maszatos ablakon,
deres január áll...
Havazik... most oly szép a táj - csend és béke -
rád gondolok, fesd be lelkem is fehérre...
tiszta szóval puha gyolcsba boríts engem -
téli álom szárnyán nyújtózó szerelmem...
Tizenhét hópehely
horgolt hósipkák
hegyláncain holdsugár
hintázik halkan
*
kósza szélmosoly
korcsolyázik a tavon -
télbe zárt idill
*...