Tél
...
felkerül a kabát, sapka, sál is.
Aprókat kortyolunk forralt borból,
szívünket megnyitjuk karácsonykor.
Aszott szőlőfürtöt rohaszt a magány,
a hold fényénél szeme színe kék,
kopár faágak közt gubbaszt egy madár,
mozdulatlanná dermedt a vidék.
Szállingózó, törékeny hópelyhek
Kergetik egymást a szellő markában.
Az örökké fagyos tél birodalmában
Lángvirág lobban jeges szívemen.
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Fagy foga villan,
szél muzsikál,
hópihe csillan,
szerteszitál.
Egy téli hajnalon
Szól igazi, halk dalom.
Szeretlek nagyon.
Miau, miau, nyavalyog a macska,
Miau, miau, én is nyavalygok,
Pedig macska nem vagyok,
Bár van itthon tej meg kifli,
Miért is mennék akkor én ki...
Miért nem hull a pelyhes hó,
mert lustálkodik Holle anyó.
Egész nap csak netezik,
estére meg elalszik.
Hópihe szállong, most szunnyad a tél,
csobog a csönd, nézd, szelíden alél.
Békés az erdő, álmodik a rét,
csordogál nyála, édes, mint a méz.
A hóvihartól elmosódott lett, és kontúrtalan a tájék,
És úgy nézett ki, mint egy naiv festő kezdő, korai műve.
A nagyon hulló hóban néha tán` átlátszott az ég-kék,
De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele.
Hófehér vasárnap
kergetnek a vágyak,
síelni nem tudok,
szánkózni akarok.
Álmodik csendben
hópihe párnán,
olvad a szívem
ily csoda láttán.
mínuszok látszat lét
boldogság temetem
lehelet kacskaring
tűrt idők fegyelem
távolság csillagév
elfojtott érzelem
nem a tél sem a hó
nélküled vétkezem...