Tél
Nem vettek tudomást Tavaszról sokan,
bár locsolt, meleget adott boldogan,
törődött állatokkal, növényekkel,
keleti széllel üzent az égre fel.
Álmos a fészer, aluszik,
benne az ásó és kapa.
A locsoló is megnyugszik,
oly soká tart a Tél szaka.
Időjárás a krimi partizánoknál... 1
1942 nyarán...
Időváltozás.
Jött sötét esőfelhő.
Fagy enyhülése.
*
Az erdőtűztől
Megolvad hó a földön.
Tél végén felveszik ijesztő álarcukat,
elkezdik a már sokadik járásukat.
A tó undok hasú dög.
Hályogszemű ég alatt
úszkáló kacsák, halak,
és kilátástalan köd.
A tél enyhébbnek ígérkezett a vártnál,
de már kutyák kaparják a fagyott csontot,
a szánkótalpak alól friss nyompár szalad,
s az erdőben száraz, lehasadt ágcsonkok
Hóban a lábnyoma ott van,
látod, a bakancsa sáros.
Botja utcák kövén koppan,
esővel mossa a várost.
Kirajzanak a kocogók, hajnali
kaptatón sár-lé csorog, a csatorna
rácsa vicsorogva nyeli. Hallani,
ahogy az izgága kutyák csaholnak
Lúdbőrös az ég, ösvény vakul a távolba.
Gallyak tartása roppan, az irtáson nyomok.
Kőkereszt tövén fagyott krizantém, kápolna
süvegén hideg kongás, bent füstös ikonok.
Pihe a perc, az óra.
Madárraj árnya lebben.
Szállnak csupasz karóra,
tollászkodva felettem.
Lámpa kattan, hány
az óra, bágyadt fényt szűr
a redőny, míg pirítós sül,
panaszos, puhány
tirádák: a Vasárnapi Újság
révedezése, s átitat
a fokhagymaszagú áhítat.
Lúdbőrző Duna-korzó kockakövén
feni kicsorbult kését a fagy vén
köszörűse, az északi szél.
Berkenye zúg,
fűszál, fa súg,
hídja roppan a csendnek
pelyhek légrevüje szeszélyes nász
hó-dunnán összetapadva...