Tél
Életkép...
A róka kenyeret
Keres... egy nyúlnak képében!
Mezőn is kóricált.
Apró szemű hó szálldogált,
Ifjú pár mezőn álldogált.
Szélvihar kereng
Kopasz, havas rét felett!
Kezdő hóesés.
Dideregnek az őzek,
Kölykök lassan felnőnek.
Tél van, kedves.
Fehér, hideg tél.
Gondolsz rám néha, édes?
Ott a messzi, örök-nyár mezején?
Nádszálak közé
bújt el a tavasz,
szép nyárnak öltözött,
így lett nagy kamasz.
Odakint kegyetlen csönd pulzál,
odúban lomha kuvik bujkál.
Lelkem dobban jég tükrét nézve,
hol csipkés tiarák igéznek.
A köd csak tornyosult,
a kertünk szürke lett,
a gyom is lekonyult,
mint téli sziluett.
Tegnap előbújt a hóvirág,
és rigó zengett melódiát.
Ma fagy volt, metsző tél, jég roppant,
fákon ékes zúzmara fogant.
Vékony jégen táncol a lélek,
titkok izgalmas ritmusán lépked,
(egy-két-há-egy-két-há)
így szárnyal rá!
Január, ó, te január,
oly csodás vagy, téli világ!
Zúzmaracsengő cseng a fán,
harangoznak a bestiák.
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
Keringő
Őszasszonyunk perdült - alázatos tánccal,
galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,
tenyér-menedékben pihen alkony nesze,
tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...
Szakadt felhők földre hullnak,
pár esőcsepp mit sem ér,
jut egy eb a vásott csontnak,
ejnye, megcsípte a dér.
Már alszik a város didergő csendben,
és szél süvít végig kihalt utcákon,
jégvirágot sző a hulló könnycseppre,
felhő jár táncot ezüst holdsugáron.
Új évi köszöntő 2020-ra
Esztendők rohannak,
így múlik az élet,
kívánunk magunknak
mindig jót és szépet.