Teher
Ma van március nyolc,
a nőnapot üljük,
ma az édes pezsgőt
jéghidegre hűtjük.
Átmeneti vihar
Ki tudja, lehet, hogy paranoia,
De úgy érzem, kígyó bújt meg a Paradicsomban.
Nem lesz több rapszódia,
Ha itt marad ama.
Ki? Mi? Miért?
Ez, mit fejemben senki se ért...
...elgyengült a test, ám merész a képzelet,
hazug a ma, s kezére játszik a holnap,
kiúttalan sorsok mind neki szónokolnak
Lógó orral rovom utamat.
Nehéz az élet... Oly sok a teher!...
Bűnkristállyal átszúrt lélek
álarcpajzzsal hamisan nyer.
Igaznak most bújnia kell,
mások ártatlanul félnek.
Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.
Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam, a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.
Megálltam két holnap között,
a végére tettem pontot,
hol a múltam nagyon nyögött,
sebeimre varrtam foltot.
Szeretetet ígér, elhangzik az Égben
Az egyszerű kérdés: Ki kér? Kinek mérjem?
Vajon Kit is küldjek, hogy mindazt átadja,
Amit neked szántam? - Ki lesz, ki vállalja?
Tiszta, derűs volt az éj, világított a hó,
s Te ott álltál a csöndben magányosan.
Prémgalléros juhbőr subába burkolóztál,
a tájat nézted, láttam világosan.
Tekintetem bágyadt, elmém fáradt,
Körülöttem síri csend honol, nem üvöltő bánat,
Most nem jár fejemben, mi teher nyomja lelkem,
Mit konok csapda foglyul ejt.