Teher
Vándor, ki erre jársz,
tedd le hát a terhed,
pihenj meg nálam,
azt nem kell cipelned.
Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam, a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.
Megálltam két holnap között,
a végére tettem pontot,
hol a múltam nagyon nyögött,
sebeimre varrtam foltot.
Szeretetet ígér, elhangzik az Égben
Az egyszerű kérdés: Ki kér? Kinek mérjem?
Vajon Kit is küldjek, hogy mindazt átadja,
Amit neked szántam? - Ki lesz, ki vállalja?
Tedd le a nehéz terhedet,
ha azt hiszed, hogy a világ nem szeret!
Íme, a szerelem.
Nagyon nehéz nekem.
Egyedül cipelem.
Egyszer mindenkinek eljön
Az idő súlyt akaszt nyakába
Lassan halmozza ahogy felnő
Mire ráeszmél annak súlyára
Átmeneti vihar
Ki tudja, lehet, hogy paranoia,
De úgy érzem, kígyó bújt meg a Paradicsomban.
Nem lesz több rapszódia,
Ha itt marad ama.
Ki? Mi? Miért?
Ez, mit fejemben senki se ért...
...elgyengült a test, ám merész a képzelet,
hazug a ma, s kezére játszik a holnap,
kiúttalan sorsok mind neki szónokolnak
Lógó orral rovom utamat.
Nehéz az élet... Oly sok a teher!...
Bűnkristállyal átszúrt lélek
álarcpajzzsal hamisan nyer.
Igaznak most bújnia kell,
mások ártatlanul félnek.
Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.