Tegnapok
Ó, szép bimbózó tavaszunk,
mézcsorgató forró nyarunk!
Sokasodik a tegnapunk,
sokasodik a tegnapunk!
Nem élhet már újra, ami elpusztul,
Mint egy hulló csillag, amely aláhull,
Szökik a remény, s így a szív megfordul.
S a tegnapok fényére csak eső hull.