Tavasztündér
Villanydróton szépen, sorban
ülnek ők, a szálló porban,
villásfarkú, kicsi fecskék,
érzik még a nap melegét.
Az utolsó szó jogán
talán én is szólhatok,
dohog a tél mogorván,
- hallok égi szólamot.
Zenél az erdő - illatos úton
szárnyal a kecses, tüllszoknyás tavasz -
filigrán fruska, csicsergő kamasz,
csendül egy dallam pendülő húron
Tündérünk gyöngyházán nyílnak az ablakok,
Sötétség búcsút int - nyújtóznak nappalok.
Éltető esőcsepp koccan az üvegen,
újulás tornázik szusszanó rügyeken.