Tavaszi erdő
Angyali hajnali fények
Költik a fák madarát,
Harsog a kórus, az ének,
Zengi a szív tavaszát.
Tavasz a télre
A fagyos, rideg tél immár búcsút int.
Beköszöntött végleg a szép kikelet,
ifjú s öreg bút, bánatot elfeled.
Éltető nap aranysugarakat hint.
Erdei kis házikó
a lombkoronák alatt,
ahol a vadrózsák díszítik a falat,
őzgidák ugrándoznak, játszanak,
pillangók kergetik a Napsugarat,
ott élt a négy tündér,
a tavasz, nyár, ősz és a tél.
Csak nézem
A szerpentines út mentén,
Ahogy a rám hajló fák
Zöld kalapot emelnek -
Mintha - mintha kedvesen
Üdvözölnék a jöttömet...
Virágba borult az erdő,
még gyönyörűbb így e táj.
Boldogság önti el szíved,
látványa oly nagyon csodás.
Madárfüttyös, tavaszi erdő
hozzám, mint álom, néha eljő,
s futok, mint gyermek dombra, völgybe,
tavaszi zsongás vágya tölt be.
Vivaldi
Fagy ha még fájna,
nézzél a tájra,
búvik már a hóvirág.
Ahogy volt régen,
fehérből szépen
születik a jó világ.
Járvány idején
Fél Az, ott... lassul a világ,
míg idekint gyorsul, nyílik.
Éled a föld, a vadvirág.
Tavasz van! Messzire hírlik.
Sétálok a friss, tavaszi erdőben,
madarak csicseregnek a fákon,
szarvasok vesznek el a ködben,
mélyen hallgat a templom Jákon.
Lassan jő a tavasz
a nap melengető sugaraival,
így hívogatja az erdő titokzatos világát.
Régen elmúlt a fehéren csillogó táj időszaka,
S helyén pedig színes tulipánok pompáznak.
Rügyező fák az érkező tavasz első hívőszava,
S a méhecskék is dolgoznak nagy zsongásban.
Eljött a tavasz, közelebb van a nyár,
Édes szíved mit kíván?