Társadalomkritika
E szó mit is jelent?
Talán hogy a múltban élve
nem látod a jelent
Kölniillat lengi körbe,
mosoly görbül ajka ívén,
múlt és jelen a tükörbe`,
bordája egy erődítmény
"Földiekkel játszó
Égi tünemény"
holdra les a gádzsó
nédde` sütemény
Hiába, most már csak annyi ugrik be a...
Csillagszemű ufólámpák indexelnek rám.
Az abroszon zsírpecsét tágítja holdudvarát,
de a mosópor intelligens és környezetbarát.
Zivatar tornyán Öregisten a nap.
Csonka haza alakú rántottát oszt
a párt, míg a szív táltos dobba szakad,
s egy homlokpánt kitakarja a pátoszt.
Emberi mivoltját elmarta az örvény,
néma, elült szava, görcs szorul az öklén,
rágott pipaszárról lecsordult a nyála,
koporsófedél lesz lecsukott pillája...
Ülök, s az unalom csendjét hallgatom.
A szürke hétköznapok bezárják tudatom,
s érezni vélem, ahogy elpusztul
sok gondolatom -
a vakságnak esnek áldozatul.
Százezer költő, szónok és író korát éljük,
Holott minden ezer is egy, ha ugyanazon hangot fújja...
Kis kalácsom, nagy karácsony,
hová lett az édes álmom?
Rég kihűlt már rideg éjben
s szívem fázik melegében.
lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken
El kéne mekegni kecskemód
de nincs hozzá kecskekód
s nem esmérem a jegyeket
csak a káposztafejeket
sem pediglen azt a napot
amék felettem baktatott
netán a papom jelleme
vagy imádsága kellene...
Árvaház szegletén gúzsba kötött remény -
anyátlan, apátlan, szürke hétköznapok,
mint egy agyonhasznált, összegyűrt képregény -
elveszett bárányok, szárnyaszegett sasok...
Úgy áll ott, mint egy csúf folt a ruhán,
kéretlenül...
Konok magányában, kávéja gőzében
üldögél nagy csendben - elfortyog gőgjében,
jégrózsák virága rideg arcán rezdül,
dactól puhul lelke - el is hiszi, szentül