Társadalom
Mint ballagó vándor a füves pusztán,
Úgy lehajtom én is mostan a fejem,
S várom a vigaszt, mi nem jön tán ma,
Zsebembe rakom mind a két kezem.
Ma egy olyan világ vesz körül,
ahol gyanús, kinek lelke szép.
Ki tehetséges, az titkolja,
s gáncsoskodók elől félrelép.
Furcsa állatfaj ez az ember,
Sokat tűnődöm rajta.
Bánkódik ez életen, ó, mily nagy teher...
Nem szeretem a húsvétot, nem volt szerelmem soha!
Bekötözött sertés jajszón hűlt, kegyetlen sors - milyen mostoha!
Feszülős ing, szűk zakó - a nyakkendő is fojtogat.
Szemet maró, olcsó szagok feszítik keresztre kínomat.
A busz széteső,
Ablakán az eső
Kopog,
Néhol beesik,
Beesett arc
Ázik-fázik.
Horváth Richárd (A Lélek Bohóca)
A társadalom ránk ezer szabályt kiszabott,
S bolondnak nézik azt, ki feltesz egy kalapot.
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom
Kosztolányi Dezső (Rónoki Bertalan átirata)
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom,
Neked adom a füstölgő gyárakat.
Vedd a sűrűt, a gomolyt, a lombost,
Neked adom mind, mit termel. Légy gondos!
Tiéd az összes haszna s szennye. Vedd el!
Olyan korban éltem én e földön,
Hol a szenny volt mérvadó.
Nem volt itt semmi értékünk már.
A pénz lett az igaz helyett a mindenható,
Lelkünkben nem Isten élt tovább.
...sokszor látom magam előtt
apám titkokat rejtő szemét,
fájdalomban mélyen megült,
túl sok volt a keserű megélt.
Nem akartam én túl nagyot?
Élni úgy, hogy: kösz, jól vagyok!
Mosollyal kelni, mosollyal hálni,
napjaimat értelemmel járni,
szeretni szeretve,
adni, kapni,
talán ez sok...
Az emberek gonoszak,
önzőek, buták, szukák,
ha mainstreamet néznek,
olyankor csak kukák.
Gyűlölöm a butákat,
gyűlölöm a birkákat,
gyűlölöm a szeretetet,
gyűlölöm a szajhákat.
Az apró dolgok teszik széppé a napot.
Megérezni reggel a kávéillatot,
forróval tusolni egy nehéz nap után,
elaludni a párna hideg oldalán.
A vadászkutya feladta,
szétszéled a birkanyája,
támadnak a gaz farkasok,
de menekülni hiába.