Taps
Bohócként bukfencezek,
vöröslő arcomon könnycsepp gördül.
Nevetve sírok, sírva kacsintok,
mert magamat fel nem vállalom.
Életem üres színpadára születtem,
Melyhez a díszlet ugyan adott volt,
De az előadást én rendeztem meg,
S a hervadt főszerep nekem jutott.
Pár szót váltott idegenek,
Jót kap, ki holtig tanul.
Mit is mondjak, idemegyek,
Lehetsz felül, leszek alul.