Tanya
Volt egyszer egy tanyavilág
Volt egyszer egy tanyavilág,
elszórt házak, kertben virág.
Bárhol is élsz, messze, távol,
őseidnek ez a jászol!
Reklamáció
Kedves Univerzum!
Már 24 óra is eltelt utolsó kívánságom óta,
de még nem jött nekem pénz, se levél. (A manóba!)
Pedig nem kérvényeztem tőled sokat. (Vagy mégis?)
Nem tudom, de ügybuzgalmamban született mellék is.
Takaros táj: tanya, parasztházak,
benne tisztaszoba, konyha, kamra s pitvar.
Kint dolgos papám ül, néz meredten,
szájából füstkarikát lövell a szivar.
Hihetetlen szépség árad a tájból,
interjút készítek régi tanyákról,
a rozsdás szín alatt piheg az élet,
nézhetem a villás farkú fecskéket.
Kerék süpped csendes vidék,
kinn a pusztán távol bármi,
néhány tanya, ...zúzmarás fa...
amott csapat varjút látni...
Fehérre meszelt kicsi ház
unottan bámul a ködbe,
gyászolja elhagyottságát,
ereje nem futja többre.
Városi vagányok, jólesne a virtus?
Vár titeket, szólít a tanya turizmus.
Menjetek hát oda, és ha már ott lesztek,
Egy-két szabályt jobb, ha figyelembe vesztek!
Visszanéző
Mint régen a cselédek, topogva álltunk,
Tíz-tizenkét asszony, parancsra vártunk.
Tegnap még nem tudtuk, ma mit csinálunk,
Közös földünkön hol kapálunk?
Bíborszínű ég alján, az alkony sötétjében,
feketéllik egy kútágas sok ideje tétlen.
Unalmában nyikkan egyet, néha ad egy hangot,
talajvíz mossa a lábát, néhány napja pang ott.
Réka napján, ha felkelek,
Bánki erdőbe sietek.
Ott töltöm a szombat estet,
Pihenhetek egy keveset.
Egyedüllétet ölel a mulandóság,
ködbe veszett pislákoló fények,
halálmadár sikolt, keserű valóság,
gémeskút int búcsúzót az éjnek.
Megrázta magát az ég, csak hull, hull a hó,
Már mindent belep a puha hótakaró.
A város felől lépkedtem a földanyán,
Mikor megpillantottam a régi tanyát.
Emlékeim a múlt emléke járta át.
Majd a ház előtt megláttam a régi körtefát.
Minden fűszál harmatcseppes,
károgva sok varjú repdes.
Lovak szőre szépen ragyog,
röfögnek a kismalacok.
Szikes pusztán délidőben
öreg juhásszal időztem.
Suba alatt izzadt teste,
arra vágyott, legyen este.