Tanya
Hihetetlen szépség árad a tájból,
interjút készítek régi tanyákról,
a rozsdás szín alatt piheg az élet,
nézhetem a villás farkú fecskéket.
Kerék süpped csendes vidék,
kinn a pusztán távol bármi,
néhány tanya, ...zúzmarás fa...
amott csapat varjút látni...
Fehérre meszelt kicsi ház
unottan bámul a ködbe,
gyászolja elhagyottságát,
ereje nem futja többre.
Városi vagányok, jólesne a virtus?
Vár titeket, szólít a tanya turizmus.
Menjetek hát oda, és ha már ott lesztek,
Egy-két szabályt jobb, ha figyelembe vesztek!
Visszanéző
Mint régen a cselédek, topogva álltunk,
Tíz-tizenkét asszony, parancsra vártunk.
Tegnap még nem tudtuk, ma mit csinálunk,
Közös földünkön hol kapálunk?
Bíborszínű ég alján, az alkony sötétjében,
feketéllik egy kútágas sok ideje tétlen.
Unalmában nyikkan egyet, néha ad egy hangot,
talajvíz mossa a lábát, néhány napja pang ott.
Réka napján, ha felkelek,
Bánki erdőbe sietek.
Ott töltöm a szombat estet,
Pihenhetek egy keveset.
Egyedüllétet ölel a mulandóság,
ködbe veszett pislákoló fények,
halálmadár sikolt, keserű valóság,
gémeskút int búcsúzót az éjnek.
Megrázta magát az ég, csak hull, hull a hó,
Már mindent belep a puha hótakaró.
A város felől lépkedtem a földanyán,
Mikor megpillantottam a régi tanyát.
Emlékeim a múlt emléke járta át.
Majd a ház előtt megláttam a régi körtefát.
Minden fűszál harmatcseppes,
károgva sok varjú repdes.
Lovak szőre szépen ragyog,
röfögnek a kismalacok.
Szikes pusztán délidőben
öreg juhásszal időztem.
Suba alatt izzadt teste,
arra vágyott, legyen este.
Kicsiny tanyám
elhagytalak,
élni akartam,
ez valami buta,
bolond gondolat
Vajpuha sárból formázott
barázdákban pangó pocsolyavízben
viselt arcát mosdató, ázott
út felett száll a föld illata a szélben,
s ringva az aranyló búzatenger
hátán úszó ezernyi pipacshajójában,
könnyű vásznat bontó hajómester
lángvörös vitorlája lobban.
Bíbor fényben úszik a határ,
Keletről már a nap kacsintgat.
S vigasztalni próbálja a
Hajnali köddel borított tájat.