Tanulás
Ha vége van az iskolának,
engem többé már nem látnak.
Tanultam épp eleget,
kaptam hideget, meleget.
Ballagási emlék - 49 év távlatából...
Csaknem öt évtizede már annak,
hogy nyolcadikban elballagtam.
Két osztály nevében búcsúzhattam -
általam írt szöveget olvasva.
Mikor gépe fölé hajol
a helyes, szorgalmas nagylány,
már derengő, kékes fénnyé
foszlik a csodás szivárvány.
Egyszerű vers a megbocsájtásról...
Egyszerű a képlet,
Megtanulni mégis oly nehéz:
Csak azt várd el
Másoktól a magad számára,
Amit te már előbb
Jó szívvel megtettél értük.
Ablakocska,
kicsi "kocka".
Ott süt most be
a Napocska.
elsötétült a világ, és csak gyűlnek a felhők
feketébe borítva a jelent, a jövendőt
szitál a köd, sűrűsödni látszik
napfény, kék ég lassan már nem látszik
Korláton robbanó vízcseppek esőt zongoráznak...
Képregény buborékvilágában a szavak áznak.
Kék ég dörgőre festette magát, nem véletlenül
kopog, zokog a vers, a történet - érezzük belül.
Sok esztendő után is szól a rengeteg hangja,
Sűrű, lombos útvesztőjét ezer szerzet lakja.
Az igaz Nap megfakul a mélyülő homálytól,
S ekképp indul titkos ezüst a Hold világától.
Amint fent, úgy alant.
Elballagott a vén diák,
kijárta az iskolát,
megelőzte már a fiát,
szerzett egy új diplomát.
Ballag már a dédunokám,
óvodának vége van,
elkezdődik az iskola,
tanulásnak tétje van.
Kicsiny kromoszóma kettőződik,
A mitózis így kezdődik.
Búsult a maghártyában egyedül,
S vigad, amint testvére kerül.
Gólya Márton
s húga Veron
Afrikába
készül nagyon.
Befejező rész
Felfelé mászva az élet sokat tanított,
Múlt s jelen kavarodva kísért utamon.
Ez egyfajta erőpróba is volt ezeken túl,
Így lehetek biztos támasz, ki vállamra borul.
Nem látja fától az erdőt, írtam pár versben,
Ebben az írásban is igaz e cselekedet.
Hisz sokan nem látnak, csak néznek,
Nem látják, miben mennyi munka rejtőzik meg.
Szeretnék én ötöst kapni,
Nagyon nagyokat aludni,
Félév végén levizsgázni,
Az évet örömmel zárni!