Tánc
Ragyognak a csillagok
Szép, tavaszi égbolton.
Könnyes szemem felnéz rá,
Hallgatom a hold szavát.
Kristálypalotában jártam -
a Hold orcája ragyogott.
Körülzsongták lelkemet
finom, költői dallamok.
Szerelmes szívem kergeti szívedet,
magányomban fogom meg gyenge kezedet...
Érzed, Kedvesem, mennyire szeretlek?
Ne hagy el engem, csak arra kérlek,
szoríts még egyszer, hogy tudjam, érzed!
Mit ér a hang,
mely némaságba fullad,
mit ér a szó,
mely hazugságot hullat?
Megkezdődött a farsangi bálszezon,
forralt bor gőzölög az asztalon.
Mulat a társaság apraja, nagyja,
minden asztal magára van hagyva.
Van egy duci kismalacom,
mindig fáj a lába,
nem tudom, hogyan jön velem
szilveszteri bálba.
Itt állok, könnyben a szemem,
Hiányod gyötri meg szívem,
Táncosként szép, fehér színbe
Öltözött gyötrődő lelkem.
Az égben fenn, ott,
ahol táncolnak az angyalok,
és könnyű lépteiktől egy csengettyű
meg-megszólal,
ott, ahol minden fénylik és ragyog,
ott, ahol laknak a holtak...
Mindenszentek ünnepén
Mint egy porszem, amitől könnyezni kezd a szem,
Lelkemet úgy sebezted meg.
Mint egy fülsiketítő hang, melytől fáj a fej,
Hiányod nyilall szívembe.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A napocska felkelt, szépen felöltözött,
elkezdte táncát a felhők fölött.
Aranyszínű haját szétosztotta,
jusson csak belőle mindenhova.
...egy párra néz minden személy.
Forr a levegő, feszít a vágy,
felperzsel, mint a leghevesebb láz.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Egy pár táncol a tengernek homokos partján,
mellettük szalad el egy szőke fürtös talány.
Épphogy rájuk pislant, elraktározza a látványt,
előhírnök - másé, vagy csodálja apát, anyát!
Lennék én mozdulatlan marionett,
neked fogalmazott magasztos szonett,
rejtett csendedben én volnék a lárma,
reggeli napsugár, mi körüljárna.
Teste nyugszik a földben,
de a lelke a női öltözőkben.
Kihasználja, hogy nem látják,
ez számára az igazi Mennyország.