Tánc
Az elmaradt szalagavatók emlékére...
Évek óta arra vártunk,
érkezzen el a mi táncunk,
keringővel, kecsességgel...
Gondolataim zavaros tengerében úszva
egy ismeretlen ismerős arcot pillantottam meg lopva,
csodálkozva rám nézett,
s tekintetünk hirtelen összeforrt a névtelen tömegben.
Tengerpart
Sós pára légben,
Napfény letörli könnyem.
Elveszett álmok.
Hirtelen kevés lett a szó,
és béna lett minden gondolat,
a csend, mint élettárs,
öleli át oldalad,
szorosan tapad,
valahogy mégis szertehúz,
öledből a vágy
a nagy csendben kihunyt...
Egy tánc után már több kellett.
Ölelésed átérzem, remeg két kezed.
Mikor ajkamhoz érsz, újjáéledem...
Szépség és szerelem,
Fellobbanó érzelem.
- Gyengéd Ős-erő...
Ölelje ünneped.
Ropja a táncot a Répa és a Cékla,
a Répa jó erőben, a Cékla nem bírja.
Vöröslik a feje szegénynek,
annyira tetszeni akar a legénynek.
Itt a farsang, még sincs bál,
Nem táncol a fakanál,
Csak hópihék keringőznek
Nyomában a fürge őznek.
Ne csüggedj!
Fiúk, lányok, jertek,
Jöjjetek ti is, emberek!
Csapjunk jó nagy lármát,
Űzzük messzire tél álmát!
Nem olyan a farsang, mint volt régen,
nem szánkózunk behavazott jégen.
Korcsolyával nem járunk a bálba,
nem élünk már a régi világban.
Vízkereszt napja van,
űzzük el a telet,
hadd jöjjön helyette
ragyogó kikelet.
Farsangoló gyerekek,
szemükben a szikra,
táncoljanak veletek,
ez az élet titka!
Add az ajkad egy csókra:
Nincs itt szükség a szóra!
Várod a táncod,
hullnak a láncok,
libben a szoknya, habzik a tér!
Az angyalok lógnak már a fán,
A levelek lehulltak már rég,
De te még mindig ott vársz rám,
Ahol elhagytalak rég