Születésnapomra
Születésnapomra
Oly
messze,
oly távol,
hol a Tatros
hegyek közt táncol -
ott születtem én,
világégés
közepén.
Negyvenkét éves lettem én -
őszé vagyok, ő az enyém,
fránya
lányka
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Nézem a várost, rovom az utakat.
Néha talpam alá gördül néhány
szívfényesítő gondolat,
- üres sörös dobozok -.
Átlépek rajtuk,
mint kerekké gurult kövein az óceán.
Ötvenötben születtem
Most ötvenöt vagyok
Ennyi éve őriznek
Az égi angyalok
Huszonkét éves lettem én,
álljon itt egy közlemény:
merő
erő...
Hetvenkét éves lettem én,
torz fintor ez, nem költemény
heve,
leve.
Augusztusi holdas éjen
Felvillant egy pont az égen.
Meteor? Vagy csillag talán?
Szívszorító, égi talány.
Hetvenkét éve születtem,
Sok-sok csillag ragyogott,
Halványuló fényük mellett...
Hatvankét év nem nagy idő,
Röpke pillanat - vízió.
Pók hálóján lógó kis könny,
Testem, vágyott illúzió.
Száznyolcvan kilós lettem én, -
alakom egy dús zsíredény,
nettó
gettó...
Éveim számát taposom,
éjjel még rólad álmodom,
hitem
hintem.
Évem száma ötvennégy már,
s nem tudhatom, lesz-e még pár
évben
részem.
Ködös novembernek ötödik reggelén,
kicsit megriadtam, 31 lettem én,
életem fele gyorsan elszaladt,
a boldogság nagy része elmaradt.
tizennyolc éves lettem én
eltervezett e költemény
tudtam
untam
Engem a forró július
dagálya
itt vetett ki a világra
a nap melege érlelt
szelek cserzették arcom
ilyen keményre
mint vásznat a mosóasszonyok
fenyőillat ültette...