Szonett
Lassan múlnak - monoton őszi napok,
Hullnak, peregnek hideg esőcseppek.
Szürke az ég mezeje; - üres padok...
Földre hullnak sárgásbarna levelek.
Virágom volt egy, legszebb mind közül,
Jól tudtam hát, hogy nincsen néki párja.
Ha hervadván láttam, gond vett körül,
S imádkoztam, hogy jöjjön égi pára.
Te voltál csend, igéző és varázslat,
A jó, mit meg nem érdemel világ,
Miből jutott nekem is egy szilánk.
S tudom, helyedre senki úgy nem állhat.
Sejtelmed fátyol: tőlem eltakar,
Zeneként ébreszt bennem dallamot.
Egy tükörből egy vak látni akar,
Rád néz, ki néki világot adott.
Mikor velem voltál, csodák születtek:
Bádogtető dobosnak képzelé
Magát, vitorla is ment szél felé,
És zöngtek óriásbogár legyek.
Sudár fáknak zsenge lombján, taván
Csillámló tükrű szerelemnek, estjén
El nem múló vonzalomnak felém
Hullámzik hangod. Bár kimondanám...
Búcsú Anditól
Már minden véget ért, úgy érzem én.
A szíved magas, tükörjég falán
Remélem, egyszer átjutok. Talán
Az Alkotónk is erre vár. Helyén
Nem kereslek a csillagok között.
Bármilyen vonzó, hideg fényed fáj.
Kert illatában elbújt közönyöd
apró öröm, mely lábujjhegyre állt.
Hullócsillagok felragyognak,
jönnek s kihunynak menthetetlenül.
Az örökmécsek lángja is kialszik,
ha reng a föld, s a templom összedűl.
Hiába múlnak napok, ha örök
két ember ámori története.
Fülekben cseng Cupidó üzente,
égjen szívedben akkor is, ha kint dörög.
Ezüstös fátyolba` csillámló fényben,
Holdvirággal rakott utunk ösvénye.
Vezessen keresztül sötét éjjelen,
Pokolba is mennék veled, életem!
Az idő halad... telnek a napok.
De én még mindig a rabod vagyok!
Rabod voltam, vagyok, leszek örökre!
De félek, haragod lesújt dörögve...
Ami nincs, az nem is lehet itt lyukas.
Kizárt, hogy átlátni, mint az ablakon.
Ott nincsen tér, sem idő s kósza utas,
a képzelet erőlködik csak nagyon.
Tapintható, hallható már: elköszönt a tél,
Lecsitult kisvárosban susogva száll a szél,
Mégsincs sehol egy lélek, ilyen most a rend,
Utcasorok házai közt új életre kél a csend.
Szíved halmozva örömmel - ne félj,
mert sosem számoltam hányadik nőnap,
de jövök köszönőmmel mindenért,
s bámullak virradatig, istennő vagy!