Szonett
Nejemnek
Szép, holdvilágos, csillagfényes éjen
egy társaság (én valék egyike),
kirándultunk egy négyökrös szekéren.
S szomszédom volt a szép kis Erzsike.
Nap
Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.
Csend illata fűszálakon nyílik,
Harmat öleli át a reggel kócát.
Napsugár fénye virágnak ízlik,
Ujjával érint énekes kabócát.
Üres lapnál gondolkodik a gyermek,
levelet írna, s nem tudja a címet,
ugyan igaz, a bélyegre sem telhet,
ha meg is írja. Hogyan küldje, kinek?
A teremtéshez szükséges lenne a mű és fí,
de ki sötét kövét ülteti, nem lesz művészi...
Finom műanyag borítja egy kis csipetnyivel,
műgonddal érlelték a fináncok, mindegy, mivel...
Megváltoztattad az életem, tévúton jártam,
megjelentél, ahogy egy Angyal, csak álruhában.
Berobbantál váratlan... Akár, mint egy meteor.
Egy olyan leányt találtam, akit máshol sehol.
Ez egy rideg valóság, vagy egy átkozott
Rémálom, ahova az ördög áthozott?
A vágy kopott, vagy hát csak semmit sem lát át,
Melegágyba ülteti kertész az álmát.
Búcsúzik és elköszön a forró nyár,
Nem forog a napraforgó feje már.
Kezdődik az őszi színkavalkád,
Csendesen csobog a kerti kaszkád.
Könnyes szemmel...
Az életem utcáit gázolom,
Nem számít, melyik oldalt választom,
Felettem az ég csak néha ragyog,
Morc felhő takarja, lelkem vacog...
Amíg volt drága Édesanyám nekem,
Szeretetben fürösztött, nevelt engem,
Mindig elűzte Ő minden kételyem,
Szükségét semminek sosem éreztem.
Szeretethiány
Szeretethiány... ha észre sem vesznek,
Mindenütt, minduntalan nélkülöznek.
Szíved fáj, kutat, talán rossz úton jársz?
Pedig csak pillantásra, mosolyra vársz!
Pehely-lepelben ébredő reggel
csendedet csenem mosolyba zárva,
suttogó léptek, gyermeki hévvel
szemem emelem szívemet tárva.
Apró hópihék szitálnak szememből,
majd mosolyráncba ülnek felolvadva.
Szívem feladata, hogy összerakja,
ezer mozaikot hordoz lelkemből.
Hogy mardossa szép szemem szép világát.
Megtiporja, és talán még rá is ül.
Majd, mikor teste teljesen felhevül,
Béke helyébe a jajvészt kiáltják.
Az éj a hajnalt hűs csókkal keltette,
s esti álmaimban te is így engem,
pár szentjánosbogár arcod festette
egyenest a Göncölszekérrel szemben.