Szomorú szerelem
Egy percre megállt az idő,
egy percre szerettelek,
egy percre hatott vonzerőd,
egy percre rabul ejtett
a tekinteted.
Arcomon szomorú könnyek erdeje,
Megszédültem, székre ülök, ideje...
Csak nézek magam elé, és nem értem,
Hogyan tűnt el minden, miket elértem...
Szerelemnek tűzóceánja,
szívem forrón izzó dobbanása.
Gesztenyefák árnyai alatt
az őspadnál jártam délután,
átölelt a régi hangulat,
elmerengtem egy dal ritmusán,
...és valónak véltem fényeket,
- igaznak hitt furcsa pillanat -
képzeletem játszott csak velem,
mert a padnál Téged láttalak.
...Minden értékemet levetted...
Megcsupaszítva hagytál el,
Többé már vissza se nézel...
Csöpörög a víz
A fenti, magas égből,
Volt már azért
Szebb vasárnapunk.
Kerestelek erdő mélyén,
Körbenéztem gombák mérgén.
Lestelek már árok szélén,
Nem talállak lelkem fészkén...
Szeretve lenni, és
Szeretetet venni, más és
Más dolog...
Ha hallanád a szív dalát...
Sokáig tűrtem, de most már nem bírom,
Ha belehalok is, most már eldobom.
Látni sem bírom Őt s mosolyát,
A Poklot s annak legalját.
Ólomsúly koppan léleksebemre,
emléked nagyon felkavar,
fázósan rándul össze az este,
jótékony homály betakar.
Lelkemben dac és csend honol,
érzelmek lánca elsodor;
gyakran eltűnsz, mint esti fény,
mire a hajnal földet ér.
Minden éjszakán gondolj reám, csak énreám!
Gondolj hát reám minden forró, vad éjszakán.
Egyedül vagyok ködpárás alkonyon,
aranyfények vándorolnak arcomon...
Nagy szívednek kicsiny ablakán
Lestem, miként vagyok kabalád,
És ezt megőrizni akarván
Nem kértem kettőnknek balladát.