Szolga
Szanaszéjjel hagyott sovány emlékek,
Először csak egy év, aztán meg évek,
Nehéz érteni, elindulni még nehezebb,
Miért legyek rab, ha bármi lehetek?
Láttam, mikor még földre építkeztél
Nagy gonddal alapot vájtál
Téglát, s gerendát egyenként illesztettél
- volt, miben egészségben élhettél.
Csillogó szemed
rám ragyog ha nézhetlek,
benne van lelked.
Mit érhet egy nemzet,
Ki nem kérhet semmit,
Vakon és szolgaként
Teszi, mit kell tenni.