Szívem
Bőre, mint a legnemesebb rózsaszirom,
Kezemet levenni róla alig bírom.
Égi fény ragyogja be a puha arcát,
Simogatnám akár egész életen át.
megszűnik tudata a létnek
alkonyodik a szív
fejemen őszül a korona
valaki visszahív
Kérlek szépen, segítsetek a világon,
hogy az emberekre a béke rátaláljon!
Ihletek nappal és éjjel,
egyedül vagy segítséggel.
Belülről mardos a fájdalom mérge,
kívülről hullik a lelkem kérge.
Rothadó fa vagyok, de még állok,
fúrogatnak a férgek, ordibálok.
"Mai napig ő tud csak a verseimnek hőse lenni,
Ami már rég nem lehet ennyi, nem kell jönni-menni.
Ő az egyetlen tubicám, akitől nem kell csenni,
És nem mellesleg a gyönyörűm, akiért mindent meg kell tenni."...
Távoli bánat megköti zsákját
Nem köti jól meg zsáknak a száját
Nincs az a bánat, nincs az a kényszer
Oly, mit az ember félve nem észlel.
Meg tudom élni a perceket, igaz szerelmünket
Meg tudom élni a perceket, igaz szerelmünket,
Megmagyarázni az érzéseket nem lehet.
Sokszor emlegetett
ismeretlen ismerős.
Minden ember félelme,
hogy egy napon előtör.
Szeretnék tudni.
Tudni szeretni.
Halott érzelmeket,
végleg temetni.