Szirom
Vörös rózsa, a szerelem virága,
illatozzál kedvesem házában.
Szirmod hulljon a lába elébe,
hadd sétálgasson rajta kedvére.
Testes alkonyatban nyúlnak el az árnyak,
kacskaringó csendjük fut kis szobám falán -
ablakomra festve - jégvirágos vágyat
maszatol az éjjel, míg újra rám talál...
Fekete a felleg, fekete, kis utca -
maszatol rajtuk az este kormos ujja,
fekete házfalak meg éjfekete lomb,
fekete sziluett és kimért nyugalom...
Parázsló csodák, csendek, fénysziget...
nyíló rózsaszál - pirkadó szívem,
arcom tűzben ég, pillám rebbenő...
jaj... elfut a csend, dörren egy felhő...
Hullám akartam lenni,
Mely átlendít a bajok poklán,
De a hullám neked nem volt semmi,
Hisz maga az óceán voltál.
Pitypangok szirmán csillog a napfény,
Fákra csicsergést százszorszép bókol,
Könnyed szellő friss lombokat borzol,
S mandulaszirmokat szór szerteszét.
Virág vagyok, mit ápolnod kell,
hogy szépségemmel elvarázsoljalak,
legszebb éke leszek szívednek,
mert rám is hatnak a szép szavak.
"Aztán, ha versbe fogni mernél"
Csendben utazgatni légy nyitott,
Bonts szárnyat a végtelen felé -
Nézd, mily boldogok a csillagok.
Teljes szívemből
Varázsra várok,
Virágzó napfény
Szálljon a tájon.
"Voltam szelíd naplemente,
Füvön harmat reggelente,"
Csiripeltem pintynek dalát,
Füleltem a csendnek zaját.
Rózsavízben fürdik lelkem,
heveredem sziromleplen,
az ajkamon rúzs a csókod,
parfümöm vagy - szórod bókod