Szikra
Emlékszem, mikor rám ijesztettél
a buszon, amikor rám köszöntél.
Odanéztem, megláttam e szép lányt,
Te voltál, kit láttam, rám intettél.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A napocska felkelt, szépen felöltözött,
elkezdte táncát a felhők fölött.
Aranyszínű haját szétosztotta,
jusson csak belőle mindenhova.
Kincs
Napsütésben az
őszi erdő látványa
ritka kincs. Csodáld!
Szikrák talpra, most lángolj tüzesen,
Szívünk ragyog, éget, s mily melegen,
Magához ölel, csókkal bódít, szerelem.
A kövekkel csacsogó hullámok zaja,
part menti fák titkokat suttogó hangja,
vágyakról mesél, sejtelmes gyönyört ígér.
Jönnek az álmos, fázós reggelek,
nesztelen suhanó ködfellegek...
Januári napfény
szikrát vet a havon,
gyerekek siklanak
korcsolyán a tavon.
A nyakamra
kulcsolod kezed,
nem, még nem
érintelek.
Fagyos tengerek kalóza, merre szállsz?
Utad bevégezvén pihenni merre vágysz?
Északi szigetek jeges szelében,
Szelíden ringató jégtáblák ölében
Nyugalmat nem találsz.
Árva, sivárrá kopott lélek
Idegen sorsok kereszttüzében
Hamvadó gyertyaként pislákolva
Társra vár, hogy egyként vele égjen.