Szerző

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Ajándék

Kopott, de tiszta ruhában jártam,
ám életemet cseppet sem sajnáltam.
Egyedül a barna lódenkabátot gyűlöltem,
mert az úton mindig az ment helyettem.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Remény

Mossa az eső arcomat,
megérint a fátyolos ég,
kitárom a két karomat,
záporban táncolok én rég.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Őszutó

Kabátot adtál rám, én mégis fáztam,
önmagam lelkét nem ruháztam.
Vezettél, de egyedül ballagtam,
tükrömet kerestem, elhagytam.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Az ember

Az ember töretlen ápolja önmagát, kertjét,
szívvel, lélekkel és hittel tartja meg rendjét.
Széjjelszórja mindenütt éltető reményét,
érzékeli a jó teremtésének eredményét.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Úgy szeretlek

Úgy szeretlek, élet, ahogy vagy,
én édestestvéremmé fogadlak.
Egyetlen, igaz nővérem! - hívlak.

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Létezett is meg nem is

Hol volt, hol nem volt,
lehet, hogy igaz sem volt.
Valamikor hajdanán
világra jött egy kis íródeák, tán
nappal vagy éjnek évadján!?

Tovább...

Varga Istvánné Kelemen Erzsébet

Fosztás

Magunk között mondom, de csak halkan,
valaha csentem, ha volt rá alkalmam.
Babákat akartam, jogos javaimat,
hogy vághassam, fonhassam hajaikat,
öltöztethessem, takargathassam,
és karjaim között ringathassam.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom